Túra GPS-ek tes(z)t közelből (2/1)

Délelőtt még minden szépnek indult. A csúcsig vezető szakasz fárasztó volt ugyan, de megérte. A mászás emlékezetes, a kilátás pazar, a jelzések tökéletesek, igaz a falon nem nagyon téved el az ember, ha más is megy előtte. No, de egy kicsit sokat, talán túl sokat is időztünk a fotózással és hát nem egy csúcscsoki is eltűnt az arcunkban. Dörögni csak távolabb dörgött, de a felhők vészesen közeledtek. Hé… a visszaút milyen? Hát elég hosszú. No, akkor toljuk odébb a szekeret, irány a plató, majd a szerpentin lefelé. A felhő azonban áthatolhatatlan falként tornyosult már előttünk, az addig egyértelmű jelzések eltűntek a télről megmaradt hófoltok alatt, no és önkéntes túravezetőink is biztosan a házban kortyolgatják már a söröcskét. Mindenfelé zizegő köd, és szemerkélő eső. No akkor kinél is van GPS?

A ma már széles körben, munka- és hobbiszinten is elterjedt GPS-technológia talán olyanoknak is felkeltette érdeklődését a természetjárás, a vadon biztonságos felfedezése iránt, akik korábban még megrettentek egy térképtől, vagy az azon történő tájékozódástól az eltévedés veszélyét latolgatva. Az elmúlt években a GPS használhatóságát már nem csak az azt iparszerűen használó repülősök és hajósok tapasztalhatták meg, hanem a természetjárók, kerékpárosok, vadászok és ládavadászok is, hiszen a technológia fejlődésével, megbízhatóbbá válásával (és persze a készülékek árának csökkenésével) a műholdas navigáció tért hódított a hobbifelhasználók körében is.

A GPS-készülékek és a navigáció alapelemeiről itt most helyhiány miatt nem írnánk, ezekről következő számunkban olvashatsz néhány ismertebb és jól bevált készülék bemutatása mellett. A továbbiakban pedig megtudhatod, mire is kell figyelned egy túra GPS használata közben, hogyan tudod képességeit leginkább javadra fordítani és melyek azok a gyengék, melyekre tekintettel kell lenned a nagy kaland közben. Ezúttal csupán a túrázás, természetjárás során használható legfontosabb tippeket, tanácsokat osztanánk meg veled, illetve kívánunk segítséget nyújtani egy megfelelő modell kiválasztásához és annak gyakorlott használatához. 

Térkép vagy GPS?

A túrázásra tervezett GPS-ek főleg helyzetünk pontos meghatározására alkalmasak, illetve megtett vagy megtervezett útvonalunk adatainak rögzítésére. A készülék kiemelt szempontjai között szerepel a kis méret, kis súly, egyszerű kezelhetőség, illetve az hogy autóban, kerékpáron és akár hátizsákunkon, vagy nyakunkban is jól tudjuk rögzíteni.

Örök kérdés marad a szkeptikus térképesek és az optimista GPS-t használók között, hogy felválthatja-e a hagyományos tájékozódást, tájolást a modern technológia, sőt kiszorítja-e a nyomtatott térképeket a hobbijellegű természetjárásból. A válasz nehéz, az viszont biztos, hogy egy ideig együtt kell még élnie a régi és az új navigációnak, egyiknek-másiknak is rengeteg előnye, hátránya van.

A komplexebb tájékozódást és terepismeretet nyújtó hagyományos térképeket ma sem nélkülözhetjük, még egy tökéletes készülék mellett sem. A GPS tökéletes eszköz helymeghatározásra, mérésekre, az útvonal rögzítésére és navigációra, de véleményem szerint a terep átlátásához, az útvonal és a látnivalók megtervezéséhez még hosszú ideig használni fogjuk a nyomtatott térképeket is.

A GPS-készülék önmagában más szempontból is félkarú óriás, hiszen az útpontok, térképek, útvonaltervek, mért adatok le- és feltöltéséhez szükségünk van egy számítógépre, nem beszélve arról, hogy az elérhető frissítések letöltése is csak internetes úton lehetséges. 

Magát az alapkészüléket is sok mindennel kell bővítenünk a vásárolt csomagtól függően, hiszen a legtöbb modern gép már bővíthető memóriakártyával, néhány tartós használatra termett tölthető akkumulátor, egy autós akkutöltő, adapter vagy külső antenna is hasznos dolog lehet, ha kedvencünkre nemcsak a vészhelyzetekben akarunk számítani. Általában ma már része az alapcsomagnak a számítógéppel való kommunikációra szolgáló adatkábel is. Emellett a gyártók rengeteg tartozékkal egészítik ki széles készülék palettájukat. 

Sose feledd! A GPS csupán a tájékozódást segíti. Tájékozódnod és döntened neked magadnak kell!

Nosza tehát, vedd kezedbe „drágaságod” és indulj neki egy közeli, jól ismert erdőnek. Próbáld ki élesben, de biztonságos terepen, teszteld és kísérletezgess, hogy ha elindulsz a vadonba, akkor ott meglepetés már ne, csak az élmények sora várjon!

Néhány praktikus tanács, ha elmarad mögötted a város ! 

Tartsd készülékedet mindig 3D (szélesség, hosszúság és magasság adatok ismerete) üzemmódban, néhány modell nem is működik a 2D és 3D mód között. 3D módban akkor van a gépezet, ha 3 vagy annál több műholdat lát, ezt a GPS műhold képernyőjén követheted nyomon. Ha az előző kikapcsolás óta több száz, vagy ezer kilométert utaztál, érdemes referenciapontot váltanod, azaz kézi úton bejelölni, hogy nagyjából hol is vagy, hogy a készülék minél előbb élesedhessen. Néhány modellnél ez viszonylag gyorsabban lezajlik. Mindig győződj meg arról, hogy a megfelelő térképet használod, megfelelőek-e a gép magassági adatai, pontos-e az északi jelzés, illetve a koordinátarendszer. Ezeket a legtöbb gépben kalibrálni lehet. Néhány modellben a gyári beállítások lépnek újra életbe, ha kikapcsolják őket. Ha teheted, frissítsd térképeidet! A jó vétel érdekében érdemes az antennát mindig az ég felé irányítva tartani. Mielőtt döntést hozol a következő irányváltásnál, győződj meg arról, hogy a készülék elegendő jelet fog! Mindig legyen tartalék elemed. Ebből legalább dupla annyi legyen nálad, mint ahány napra tervezed a túrát. Amíg nem szükséges, ne használd a háttérvilágítást, jól fog jönni még az energia később. Mindig figyeld a készülék elemeinek töltöttségi állapotát! A GPS-ek nagy energiafogyasztók, az elemeket nem merítik le teljesen, így ha már nincs kellő feszültség bennük, akkor cserélni kell. Használj lítiumelemeket, mivel ezek érzékenyek legkevésbé a hidegre, 20–30%-kal könnyebbek is társaiknál és akár egy éven keresztül is megtartják töltöttségi állapotukat. Állítsd be készülékeden az általad, a térképen és a környéken használt mértékegységeket, hogy méréseid pontosak legyenek. Mielőtt elindulsz a vadonba, rögzítsd kiindulási pontodat a készüléken, így biztos lehetsz abban, hogy ha minden kötél szakad is, visszatalálsz. Útközben az elágazásokat, fontos tereptárgyakat is bejelölheted, az elágazásokban, ha éppen trekkelsz, akkor azok irányát is berajzolhatod. Adj a GPS-útpontoknak beszédes neveket, pl. ha a Bükki Nemzeti Parkban kóborolsz, akkor BNP1, vagy valami hasonlót. Később jól jöhet majd az azonosításnál. Mindig győződj meg hogy bekapcsoltad a track üzemmódot! Ha rögzíted az útvonalat, bajban könnyebben visszatalálsz. Ha menedékházhoz, csúcsra, kilátóhelyre érsz, aminek ismered a pontos magasságát, kalibrálhatod készüléked pontosságát. A készüléket tartsd mindig jó vételi pozícióban, elérhető és biztonságos helyen! Legyél egy kicsit kételkedő! Ha rossz, vagy gyenge a vétel, vagy nem vagy biztos a használt track megbízhatóságában, figyeld mindig az utat és a track vagy a jel pontosságát. Teszteld a készüléket és gyakorolj ismerős környezetben, mielőtt a vadonba indulnál! A gyors és biztos kezelés meghálálja magát a terepen. Mindig legyen nálad papíralapú térkép, esetleg tájoló is! 

Anomáliák és problémák a vétel során

Egy készülék navigációja és a kijelzőn való tájékozódás teljesen más, mint amit egy térképen megszoktunk. Ezt rögtön fel fogjuk fedezni, ha bekapcsoljuk és elindulunk, hiszen pontosan látjuk hogy merre járunk, milyen a tempónk, hány percre van egy fontos pont, ellentétben a térképpel, ahol ezt csak bonyolultabb módszerekkel követjetjük nyomon. Rendkívül fontos azonban az, hogy a GPS gondolkodásmódját is értsük és tudjuk, hogy az útvonalat mi magunk választjuk. Egy-egy készülék hasonló körülmények között, eltérő eredményt ad navigáció közben és másképp is reagál különböző helyzetekben. Sokszor egyértelműbb térképen bejelölnöd pozíciódat, a GPS-nek mégsem sikerül. Vajon mi ennek az oka? 

Miért van az, hogy bekapcsolás után sokszor a készülék nem mutatja egyből a valós pozíciót, hanem viszonylag sokat kell rá várni?

Bekapcsolás után a készülék a legutóbbi használat helyszínének adatait keresi vissza és csak utána veti össze az aktuális műholdállással. Így tud a már ismert helyszínen gyorsan élesedni. Nagy távolság (több száz kilométer) megtétele után segíthetünk a gyors élesedésben, ha manuálisan adjuk meg tartózkodási helyünket, vagy legalább körülbelüli helyünket.

Miért van az, hogy ha bekapcsolt állapotban kiveszem a hátizsákból, a gép egyből a műholdak keresésébe fog?

A műholdjelek viszonylag gyengék, ha leárnyékoljuk a készüléket (legyen az akár a táskában, valamivel lefedve), a vétel gyengül, vagy megszűnik. Elővétel után a szabad eget és az erősebb jeleket érzékelve a készülék erősebb vételre törekszik. 

Szűk szurdokokban a vétel borzasztóan rossz, vagy akár meg is szűnik. 

Szabad égboltnál a magasság- és pozíciópontosság akár néhány méter pontosságú is lehet. Néha azonban elég csak egy nagyobb szikla mögé beállni, a jel egyből elvész, de akár nagyobb ködben, vagy viharfelhővel felettünk sem lesz tökéletes a vétel és így a pozíciómeghatározás. Ha lát is egy szurdokban műholdat készülékünk, azok bizonyára nem egy többdimenziós térben, hanem egy sorban állnak felettünk, így a pozíció meghatározás adatai nem lesznek elegendőek a pontos számításokhoz. 

Túratervezés helyi vezetőkkel

Annyi szépet és jót hallottam már a Garda-tó környékéről. Kerékpárosok, sziklamászók, via-ferratások és a hozzám hasonlóan csak egy kis sétára vágyók mind-mind megtalálják a maguknak való időtöltést. De hát hogy vágjak bele egy túratervezésbe, ha még sohasem jártam ott? Itt jön be a képbe a GPS! Segítségül hívom Guidót vagy Giuseppét, akik a helyszínen laknak, így tőlem sokkal jobban ismerik a legszebb helyeket és a terepet. Kismilliószor bejárták már a környék legjobb kerékpáros útvonalait, vagy turistaösvényeit, sőt azt is tudják hol a legjobb a strangolapreti. A helyi internet oldalakról nemcsak térképeket és útpontokat, hanem akár kész trackeket, vagy útvonalakat is le lehet tölteni, úgyhogy előtte fórumokon kérhetem ki a korábban ott járt, vagy tőlem sokkal tapasztaltabb helyi erők véleményét. Aztán néhány gombnyomás és már fenn is a gépemen az útvonal: egy gyönyörű túra a tó körül kerékpárkölcsönzővel, étteremmel, pihenővel. 

Végezetül álljon itt néhány hasznos oldal itthonról és a közelből, szoftverek, készülékek, forgalmazók és gyártók feltérképezéséhez… és persze rengeteg, rengeteg fórum, ahol tőlünk sokkal, de sokkal profibb dzsípieszesek osztják a tudományt: 

http://gpsterkep.lap.hu/

www.garmin.hu

www.openmaps.eu

www.geocaching.hu

www.turistautak.hu

http://gps.lap.hu/ 

Isi voltam

Milyen könnyű bakancsot válasszunk és hogyan?

Túrázók, túrabolt vezetők és a felszereléseket gyártó cégek is megegyeznek abban, hogy a túrafelszerelés legfontosabb darabja, a jól, konkrét felhasználási területre választott túracipő, könnyű, vagy robosztusabb bakancs.

Hogy miért kell a szokottnál több időt, energiát és hát pénzt is áldoznunk erre a darabra?

A bakancs az a felszerelés, amely túra közben a legintenzívebb használatnak (talaj, hideg, nedvesség, súly) van kitéve, tulajdonképpen a jó túra alapvető záloga. Egy-egy bevált, vagy kevésbé sikeresen választott régi vagy új darabról a turista olyan történeteket tud mesélni, melyekben benne van egy egész idény öröme és bánata, egy több hetes kaland távoli hegyeken… szóval minden, ami egy túrát széppé, emlékezetessé tehet, a szó mindkét értelmében.

Ezúttal a rövid őszi séták, hazai természetjárások elengedhetetlen kellékét néhány könnyű trekking bakancsot kívánok Nektek bemutatni.

A multisport cipők és a most bemutatandó könnyű bakancsok közötti határvonal egyáltalán nem olyan konkrét, ha a felhasználási területet vesszük górcső alá. Ami jelenlegi körképünkben leginkább a szemünk előtt lebegett, az a termék túracipő, bakancs volta, már amennyiben a magas-, vagy középmagas felsőrésszel, vastagabb, strapabíróbb talppal készült, vízálló modelleket annak tekintjük.

Könnyű bakancs alatt ezúttal tehát azokat a tavasztól-őszig hordható, magas, vagy félmagas szárú, textil és (vagy) bőr felsőrésszel, mindenképpen valamilyen vízálló, lélegző membránnal készült darabokat értjük, melyek akár egy rövid egy napos, kisebb erdei sétától kezdve, a több napos, középhegységeinkben megtett hátizsákos túrákra is alkalmasak lehetnek. A határok persze elmosódhatnak, de ha egy multisport cipő és egy alpesi bakancs közötti területen járunk, akkor a felhasználási terület is óriási, a felhasználói igények szintén sokfélék, kell is hogy sok és sokféle termék legyen ajánlható ezen a téren.

A bakancs, mint testrész, avagy miért fontos a jó bakancs?

A turistának azt jelenti a bakancs, amit egy jó mászócipő jelent a sziklamászóknak: megbízható társat az eredményes, vagy csak éppen kellemes hétvége, pihenőidő eltöltésében.

Mint azt a bevezetőben említettük, ez a felszerelés és rajta keresztül lábunk az, ami a legtöbb kellemetlen dologgal találkozik a túra során. Viseli testünk és zsákunk súlyát, megtart, ha csúszik a terep, melegen és szárazon tart, ha nedves, vagy havas a terep… és még sorolhatnánk feladatait, jótékony tulajdonságait. Nem csoda, ha a túrázás hőskorszakának számító XIX.században is ez a ruhadarab volt az első, ahol komoly újításokat eszközöltek a gyártók és a felhasználók is.

Ha pedig gyakran túrázol, akkor érdemes egy kicsit előre gondolkodni és nem mindig a legolcsóbb, legkényelmesebb (pihe-puha, dizájnos) cipőt kiválasztani. Sok régi túrázó tudna mesélni a farmernadrágban és flanelingben megtett első túrákról, de abban biztosak lehetünk, hogy a profi bakancs már akkor sem hiányzott, hiányozhatott az eszköztárból.

De miért is nem jó egy sportcipő, vagy utcai cipő a túrázáshoz? Rövid a válasz: Mert nem arra tervezték. Nem annyira vízálló, vagy egyáltalán nem. Másképp tapad, jobban csúszik, nem tartja a bokát és a lábfejet egyenetlen talajon és ha súly van a hátadon. Persze itt nem a terepfutó cipőkről, vagy a korábban említett multisport cipőkről beszélünk. Számtalan baleset szól arról, hogy szereplője nem a megfelelően megválasztott cipőben indult útnak.

Amiben más egy bakancs…

Talp

Ránézésre is nagy különbséget láthatunk egy klasszikus bakancs és egy multisport cipő talpszerkezete között, azonban a lényeg nem kívül, hanem belül húzódik meg. Nagyobb igénybevételnek, erősebb kopásállósággal és kevésbé flexilbilisebb talppal tervezett modellekről beszélünk jelen esetben. Már a felhasználási terület is predesztinálja a talpszerkezet robosztusabb voltát. Nagyobb súllyal, hosszabb távon, akár extrémebb időjárási körülmények között is nekivághatunk a túrának, ha ebből a kategóriából választunk.

Ma már a legnagyobb, de a feltörekvő cégek is egyetértenek abban, hogy saját fejlesztésű, egyébként kiváló talpaik mellett, egyre több szegmensbe szánt cipőre kerül ún. VIBRAM talp.

Az Észak-Olaszországban található patinás cég Vitale Bramani olasz alpinistáról kapta nevét, aki 1936-ban először készített gumitalppal borított hegymászóbakancsot. Vállalkozása immár több, mint 70 éve csak speciális sport és túratalpakat készít (sziklamászó cipőktől, a magashegyi bakancsokon át a könnyű sportcipőkig). A műanyag és nyersgumi keverékéből előállított anyag természetesen sokféle lehet, kopásállósága és tapadása, az egyik legjobb minőségű talpanyaggá teszi. Természetesen a VIBRAM talp sem mindenható, aszfalton kevésbé kényelmes, nedves kövön, pedig azért el lehet hasalni ezzel is.

A rugalmasság és a keménység megfelelő arányának megtalálásához különböző rétegekből épül fel a talp, a VIBRAM, tehát nem csak egy anyag, hanem a talpszerkezet rendszere is.

A legtöbb nagy cég saját talpszerkezettel és anyagokkal is kísérletezik, a puhább, rugalmasabb talajfogás és a jó tapadást szem előtt tartva.

A kiválasztásnál nézzük jól meg a talp mintázatát is. Sokszor nem a legdesignosabb talp a legjobb. Ha emlékszünk nagyapánk régi bakancsának talpára akkor keressünk olyat. Az orr résznél lévő sima perem, sziklás terepen pontosabb lépést tesz lehetővé, az oldalsó téglalap alakú sejtek a dőlést szabályozzák, a középen, illetve a sarkon lévő kis csillag alakú bütykök, pedig jó talajfogást biztosítanak.

A felsőrész

A bakancs lélegzőképességének, vízállóságának és súlyának záloga a felsőrész összetétele és szerkezete. A bemutatott bakancsok és nagyjából a könnyű bakancsok felsőrészének mindegyike szintetikus textil (cordura, mesh) és bőr (valódi, vagy velúr, nubuck) ötvözete. Mivel a klasszikus bakancsok vízállóságát erős és egy darabból szabott bőrrel érik el, óhatatlan, hogy a több bőrdarabból és textiliából varrott bakancsok könnyűsége a vízállóságuk rovására menjen. Ezért kell ezeket a típusokat valamilyen belső vízhatlan, ámde szellőző réteggel kombinálni (Gore-tex, eVENT). Ma már egyre kevesebb a könnyű túrabakancsok között az olyan modell, amely ne rendelkezne valamilyen membránnal. Ez ugyan az árat is megnöveli, de a komfortértéke és felhasználhatósága így jelentősen megnő. Vannak ma már kifejezetten olyan membránok, melyeket lábbelikbe terveztek, az erős vízhatlanság mellett, sokkal jobban szellőznek.

A bőr felsőrész viselés közben gyorsan felveszi a tulajdonos lábformáját, a szintetikus anyagok azonban nem nyúlnak, ha patent a méret akkor nagyon jól tartanak. Tehát van előny és van hátránya is a különböző anyagoknak. A szintetikus anyagok ráadásul olcsóbbak és sokkal könnyebbek is, mint a bőr, bár nehezebb impregnálni őket. Egészséges az egyensúly, ha nagyjából fele-fele, az arány, vagy inkább egy kicsit a bőr javára billen a mérleg.

Bevásárlólista bakancs vásárlásakor

1. Nehéz dolog, de el kell döntened, hogy milyen terepen, milyen időjárási körülmények között és milyen gyakran kívánod használni a bakancsod. Egy jó túraboltban az eladó ilyenkor már tudja azt, a kínálattól függő 3-4 modellt amivel érdemes próbálkoznod. Meggondolandó azonban egy kicsit „előreszaladni” a választásban, ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy egy könnyű félmagas szárú bakancs, a természetjárás újabb és extrémebb élményeire vágyó túrázónak csak ideig óráig lesz megfelelő társa, ha bejön az élmény hamar egy keményebb, vagy tartósabb darabra esik a választás. Természetesen a választás nem csak igény, hanem pénztárca dolga is, de mint azt a bevezetőben leírtuk, a bakancs a legfontosabb túrafelszerelés, érdemes rá áldozni.

2. A felsőrész tekintetében a legfontosabb, hogy legyen az bőr, textil, vagy vegyes anyagokból készült, olyan modellt válassz amiben lehetőleg Gore-Tex vagy eVENT lélegző és vízálló membrán van.

3. Talp tekintetében már árnyaltabb a helyzet. Ha strapabíró, keményebb terepen is helytálló darabot szeretnél, akkor a sárga VIBRAM logot kell keresned, bár nem lesz nehéz dolgod, a legtöbb nagy cég ezzel a céggel készíti talpjainak többségét.

4. Próba közben győződj meg a következőkről. Lábadat sem elöl, sem oldalt nem szorítja semmi, kényelmesen elfér hosszában és keresztben is. Szükséges, hogy elől maradjon annyi hely, ahol a lábujjaid szabadon mozoghatnak és ha lejtmenetben előre is csúszik a lábad, akkor sem fogja nyomni a bakancs vége. Ez egy keményebb bakancsnál akár egy szám is lehet, de esetünkben lehet hogy elég a pont jó, vagy a fél számmal nagyobb méret. Erről csak próbával lehet meggyőződni. Lábujjaid mozoghatnak, sarkad viszont nem. Ha érzed, hogy a teljesen befűzött cipőben is mozog a lábad, akkor más modellt is próbálj fel. Ha a nyelv varrása nyom, az is kizáró tényező lehet.

5. Hosszában nem nyúlnak a cipők, keresztirányban inkább, egy bőr felsőrésszel készült darabnál biztosak lehetünk abban, hogy a bakancs fel fogja venni lábunk formáját. A szintetikus textilből készült felsőrészeknél ez kevésbé igaz, ott főleg a pontos illeszkedés és a kisebb súly miatt választják a gyártók ezt az anyagot.

6. Mindig olyan zoknival próbáld fel a bakancsot amilyennel hordani fogod. Vidd el magaddal saját zoknidat, vagy kérj próbazoknit.

7. A bakancsok vízállóságát a bőr külsőrészen és a vízálló membrán belsőn kívül az is fokozza, ha a nyelv egy anyagból készült a felsőrésszel, vagy legalábbis össze van varrva vele. Ez a megoldás csökkenti a bakancsba jutó törmelék, kavics mennyiségét is járás közben.

8. Hasznos lehet, ha a talp felett közvetlenül, a felsőrész alján körben, vagy csak elöl egy gumiból, vagy más erősebb, kopásállóbb anyagból egy perem fut körbe, ami megvédi lábadat és főleg a cipőt akkor, ha sziklás terepen kőbe rúgsz, vagy saras, pocsolyás terepen kelsz át.

9. Fontos a cipő fűzése is. Jobban fogja a lábat a cipő, ha hosszabban fűzhető és ha a boka alatt is van egy, a többi fűzőszem vonalából kiugró szem. Se nem túl keményre, se nem túl puhára fűzve, neked kell megtalálnod az egyensúlyt. A profibb cipőknél már van a nyelv felső részén egy bújtató, vagy fűzőszem, amivel a nyelv elfordulását akadályozhatod meg.

10. Fontos a bakancs jövőbeni ápolhatósága is. Ha egy bőrből készült felsőrésze van, akkor később, amikor a membrán elveszíti jótékony hatását, könnyebb lesz zsíros alapú szerekkel impregnálni, ha sok a varrás, akkor a vízhatlansága ezeknél a varrásoknál csökkenhet le először. Természetesen a bakancs színe is fontos az ápolhatóság szempontjából. Egy sötétebb példány kevésbé érzékeny a foltokra. Vannak ma már kiváló spray impregnálók, ezek egyenletesebb rétegben hordják föl az egyébként sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem színező hatóanyagukat.

Mielőtt útnak indulsz

A tapasztalat azt mutatja, hogy ahány láb, annyiféle történet szól az új bakancstulajdonosok réméről: a bakancsbetörésről. Egy könnyű modellel is lehetnek problémák, pláne, ha nem körültekintően lett megválasztva, persze sokkal kevesebb idő alatt lesz kezes bakancs, mint egy robosztusabb, keményebb full bőr darab. Alapszabály azonban hogy már a túraboltban tölts el hosszabb időt a próbával, ha pedig kiválasztottad leendő túratársadat, szánj időt arra, hogy egymáshoz szoktok, fokozatosan vezeted be őt is a természetjárás rejtelmeibe. Persze vannak olyanok is akik elsőre tudják hogy melyik darab lesz a tuti és a lábukat sem törte még föl bakancs. Nekik is szóló alapszabály azonban, hogy sose indulj el új bakancsban egy több napos túrára, hacsak nem akarod régi bakancsodat is magaddal vinni, vagy edzőcipőben a túra felénél lebotorkálni a hegyről. Szánj rá legalább 2-3 rövid túrát és meglátod, a nagy kaland alatt már biztosan számíthatsz rá.

Kiegészítők, praktikus tanácsok:

Zokni:

Talán nem érdemtelen ezen a helyen szólni arról, hogy egy jó bakancs is szolgálhat kellemetlen élményekkel, ha nem megfelelő zoknival hordjuk. Egy vékonyabb zokni nem véd olyan jól a dörzsölés ellen és akár hideg is lehet hűvösebb időben, egy vastagabb zokni viszont nyomhat, és bele is fülledhetünk hosszú távon. Azonban nem is a zokni vastagsága, hanem az anyaga az, amire figyelnünk kell. Egy pamut zokni sokkal tovább tartja meg a kicsapódó nedvességet és tartja huzamosabb ideig nedvesen a lábat, mint egy szintetikus, vagy gyapjú és szintetikus szálakkal kevert zokni. A bakancsban maradó nedvesség aztán felpuhítja a bőrt és így már sokkal könnyebben kidörzsölődik, mint szárazon. Ezekbe a kevert szálas zoknikba is ugyanúgy bele lehet izzadni, de sokkal gyorsabban megszáradnak, mint pamut társaik. Nem beszélve arról, hogy kevesebb varrással készülnek, így az elvarrások sem dörzsölnek, sőt a megfelelő helyeken (boka, lábujjak, talp) az igénybevételnek megfelelő vastagságúra szövik és keverik több, vagy kevesebb technikai anyaggal. Próbáljuk ki.

Ápolás, impregnálás:

Ha bakancsunkat szeretnénk jókarban tartani, megőrizni a membrán lélegző és vízhatlan képességét, a bőr rugalmasságát, akkor rendszeresen ápolnunk kell.

A hazai középhegységeink agyagos földje sokkal jobban szárítja a bőrt, mint a környező országok barna erdőtalaja, vagy a sziklás terepek sovány talaja, ugyanis az agyag addig vonja el a bőrből a nedvességet, amíg rajta van. Érdemes tehát a túra után minél előbb puha kefével lekefélni, majd a felesleget vizes ronggyal, szivaccsal lemosni. A bőr bakancsokra attól függően, hogy velúr, hasított bőr, vagy hagyományos bőr, különböző ápolószerek léteznek, azonban ha vízálló, lélegző membránnal ellátott bakancsunk van, akkor összetettebb figyelmet kell szentelnünk rá.

Cipőnk lélegzőképessége kétféleképpen károsodhat:

1. Függhet az anyag eredeti hibájától, vagy a gyártás során keletkezett hibától.

2. Illetve mi saját magunk is kárt okozhatunk benne, ha szakszerűtlenül kezeljük.

Sajnos az utóbbi elég gyakran előfordul, hiszen a használat és az ápolásról szóló pontos információ hiánya, vagy a félretájékoztatás a cipőn fejti ki káros hatását, az pedig nem mindig van jó hatással a cipő lélegzőképességére.

Alapvetően abból kell kiindulni, hogy a bőr egy szerves anyag, amit elválasztottunk természetes helyétől, megfosztottuk víz és ásványi anyag utánpótlásától. Természetesen már nem egy élő szövet, de a bomlását, pusztulását lelassíthatjuk, puhaságát, rugalmasságát megtarthatjuk a megfelelő ápolószerek használatával.

Ezt egy jól megválasztott impregnáló és ápolószerrel tehetjük legjobban, mely a vizet és a piszkot távol tartja a bőrtől. A bakancsok, cipők bőre, legyen az bármilyen egy ideális állapotban (cserzéssel, kikészítéssel) várja a felhasználót, ezt az ideális állapotot kell nekünk fenntartani minél tovább.

A bakancs bőre számtalan alkalommal találkozik különböző halmazállapotú vízzel, illetve a vízben oldott anyagokkal, amik végül a bőrbe szivárognak, ott pedig kioldhatják a bőr értékes oldható alapanyagait, amik a puhaságról és a rugalmasságról gondoskodnak.

A membránok szempontjából jelen esetben az a fontos, hogy egy rosszul ápolt, rugalmatlanná, kiszáradttá vált bőr könnyebben átengedi a vizet és abban a pillanatban már a védekezőképességben egyébként is jóval a bőr alatt lévő membránt éri a víz és a benne oldott káros anyagok káros hatása. A bőr ezután tovább tömörödik, szakad, eltömődik, így a lélegzőképessége is töredéke lesz a korábbinak.

Szárítás, impregnálás

Tiszta bakancsunkat, főleg ha membránnal bélelt csak nagyon ritkán kenjük viaszos alapú impregnáló vagy ápolószerrel, hiszen ezek nem csak bakancsunkat színezik el, hanem a membrán és a bőr pórusait is.

Az viszont igaz, hogy ma már kiváló méhviasz alapú ápoló és impregnálószerek vannak akár membránnal ellátott bakancsokra is, azonban ezeket inkább csak full bőr darabokra ajánlanám.

A fejlődés a fluorkarbon alapú, impregnálószerek felé visz, itt sok újítás történt az utóbbi időben, az impregnálószerek egyszerre ápolnak és impregnálnak, sőt a színes bőrökből varrt bakancsunk színe sem sínyli meg a kezelést. A még vizes bőrre fújva, néhány órán belül felszívódnak és 24 órán belül ki is fejtik hatásukat.

A szárítás még vészhelyzetben se történjen tűz, sugárzó hő közelében, hiszen ami a mi bőrünknek kellemetlen, az az élettelen bőrnek is az, hiszen az még kevésbé tudja pótolni a gyors párolgás során elveszett anyagokat. A túrán szárítsuk bakancsunkat a lábunkon, cserélgetve a száraz zoknit, vagy tömjük ki papírral és rakjuk ki a napra. Otthon pedig hagyjuk, hogy szobahőmérsékleten száradjon ki a bakancs.

Tárolás:

Talán van olyan fontos, mint az ápolás. Soha ne tároljuk bakancsunkat, rosszul szellőztetett helyen, nylonzsákban, pincében. Két használat között legjobb saját papírdobozában, papírral kitömve, állítva. Tartsuk távol az olajos szennyeződéstől, trágyalétől, mert ezek is károsítják a bőrt.

Ha a túrán megbecsüljük, mint fontos felszerelést, akkor legyen megbecsült helye két túra között is. 

Isi voltam