Légy óvatos és tartsd szárazon a mentőcsomagot!

Lehet sokan meg fognak kövezni, viszont már a bevezetőben szeretnék rávilágítani, egy a közvéleményben régóta megkövesedetten élő és sajnos a rengeteg pozitív és egyre kevesebb negatív példa ellenére is el nem oszlatható tévhitre.

A hegyekben bizony nagyobb biztonságban van az ember, mint akár a saját utcájában.

Legyen az akár sí-, hegymászó-, vagy egyszerű turistabaleset, ki kell jelentenünk, hogy sokkal kisebb számban és százalékban érint minket, mint a jól ismert civilizációs betegségeink, vagy a városban, élőhelyünkön ránk leselkedő számtalan egyéb balesetforrás. Persze erre lehet az is magyarázat, hogy kevesen töltjük szabadidőnket igazán a természetben. A legfontosabb statisztikai adat viszont ez: a balesetek igen nagy százaléka saját hibánk következménye. Az alattomos hegy képzete sajnos nem csak az élvhajhász amerikai filmekben él. A természetbe, a hegyekbe indulva, annak saját szabályait betartva, sokkal kevesebb bajban lesz részünk, mint örömben, legyünk tisztában sérülékeny és múlandó voltunkkal. Ha a természetjárás közben ránk váró veszélyforrásokkal és az ellenük való megfelelő védekezéssel, felkészüléssel tisztában vagyunk, máris nyugodtabban indulhatunk el a kiszemelt ösvényen.

A közgondolkodás ellenére, miszerint a turistáskodás is csak valami társadalmi betegség, rengetegen, bár még mindig nem elegen járnak hétvégenként a közeli hegyekbe, parkokba, vízpartra. Azok, akik keresik ezeket a jó levegőn, társaságban, természetközelben eltöltött perceket, már nagy lépést tettek előre az egészséges életmód terén, hiszen város sajna még a hétvégén is a rohanó hétköznapi arcát mutatja, a természet lágy ölén, az aktívan eltöltött pihenőidő azonban az alaposabb rekreálódást segíti elő.

A természetjárás, túrázás az egyik lehetőség, hogy szervezetünket ellenállóvá tegyük korunk, egészségre leselkedő káros hatásaival szemben.

Túrázás, kirándulás közben azonban legyünk tekintettel arra, hogy amit végzünk, szegről-végre is valamilyen aktív mozgás, vagy sport, tehát fennáll a sérülés veszélye is. Ez többféleképpen érhet minket:
- Nem megfelelő felkészülés (korai elfáradás, izomláz, húzódások)
- Nagy terhelés (fáradtság miatt bekövetkező koncentrációzavar, megerőltetés)
- Időjárási körülmények (kihűlés, túlmelegedés, napsütés okozta sérülések)
- Étkezési hiányosság (kiszáradás, vércukor szint csökkenés)
 

Sajnos e rövid kis írás keretei nem teszik lehetővé, hogy az elsősegélynyújtás alapelveit mindenki számára hozzáférhetővé tegyem. Ennek több oka van:
- Nem is ez a cél vezérelt minket
- A segítségnyújtás roppant körültekintést igényel, számtalan probléma felmerülhet és rengeteg körülményhez kell alkalmazkodnunk eközben, ezt itt mind bemutatni lehetetlenség lenne.
- A gyógyítás, mentés szakismeretet kíván, ennek mi nem vagyunk birtokában
- Annak ellenére, hogy a segítségnyújtás kötelességünk, ne tegyünk olyat a rászorulttal, amit már nem gyakoroltunk, sokszor a gyors segítséghívás, a sérült pozíciójának rögzítése is elegendő feladat. (Persze vannak nagyon súlyos élet-halál körülmények, amikor az első gondolat és tett is életet menthet)
- Próbáljuk meg kellő körültekintéssel, előkészüléssel elkerülni a problémákat.
- A laikus elsősegélynyújtás a beteg, vagy sérült ellátásának első és igen fontos láncszeme, de sosem helyettesítheti az orvosi ellátást.

Első lépés a baleset elkerülésére a megelőzés.

A balesetek első megítélésre véletlenül történnek, azonban a korábban említett statisztika beszédes lehet: a legtöbbről végül kiderül, hogy mi magunk tehetünk. Sokan alábecsülik a rákészülés, felkészülés fontosságát. Egy reggeli futásnál egyértelmű, hogy bemelegítünk, a tengerparti nyaralásnál pedig tuti hogy a naptej nem maradhat, marad otthon. A természetjárásnak is megvan a maga fokozatossága és a nélkülözhetetlen felszerelései. Ha több napra utazunk és nem vagyunk tapasztaltak, mindig kérjük ki felkészültebb társunk tanácsát. Ezzel már egy sor kellemetlen dologtól megóvtuk magunkat.

Sok évi túratapasztalat alapján mondhatom, hogy Murphy a hegyen is dolgozik. Néhány ritka kivételtől eltekintve jól összekészített kis elsősegély csomagomat a nagyobb, de a kisebb túrák alkalmával sem hagyom otthon. A sérülések el is kerültek engem és túratársaimat, kivéve talán azon a néhány túrán, amikor hogy hogynem, a kis zsák otthon maradt. Vajákosság lenne azt mondani, hogy az elsősegély csomag elűzi a bajt, de attól hinni még lehet benne!

Mi legyen egy naprakész, akár több napos túrán is helytálló csomagban? Ez függ attól, hogy hány emberre pakolsz, van-e valamilyen speciális, gyakoribb sérülés (horzsolás, hólyag, fejfájás, leégés, kullancs, stb.) amire a korábbi tapasztalatok alapján fel akarsz készülni. Nincs két egyforma elsősegély csomag, ez is legyen úgy összeválogatva, mint a hátizsákod tartalma.

Ami jó ha van:

Mentőfólia – Egy hirtelen jött front átvágta a számításainkat. Gyorsabban kellett levonulni a hegyről, ráadásul egyikünknek már nagyon fájt a lába. Megtörtént a baj, az eső is megjött. A csapat egy része gyorsabban lezúzott a hegyről, a sérülttel viszont maradni kellett valakinek. Álló helyzetben a test hamarabb kihűl, így jól jön a fólia hővisszaverő képessége, a testet órákon át melegen tartja, amíg megjön a segítség. Voltak bizony, akik télen is ezzel vészelnek át komolyabb hideg éjszakákat!
Sebtapasz – Nem kell ecsetelni ugye a kisebb sebek számtalan lehetőségeit, a sarkon kipukkadt vízhólyagtól, a horzsoláson át a visszacsapódó ágak okozta sérülésekig. Fogyóeszköz kategória, mindig legyen belőle több, és inkább a nagyobb méreteket részesítsük előnyben, vagy vannak méretre vágható típusok is.
Sebfertőtlenítő – A horzsolásoktól a nyílt sebek széleinek fertőtlenítéséhez legyen nálunk mindig valamilyen erősebb oldat, vagy por formájú fertőtlenítőszer.
Steril vatta, Gyorskötöző pólya, Mull-lap – Komolyabb seb ellátásához nélkülözhetetlen darabok. A mentőcsomagok alapvető kellékei, bár ritkán van rájuk szükség.
Gumikesztyű – Az elsősegélynyújtás során előfordulhat, hogy nyílt sebbe, testüregbe kell nyúlnunk. A fertőzések (saját és mások) elkerülése érdekében jól jöhet egy steril kesztyű.
Olló – Ez bármire jó lehet, a pólya, géz, sebtapasz méretre vágásán kívül.
Csipesz – Erdőben áll a fa, benne a szálkák tömege. Gyermekekre leselkedő elemi veszély gyógyításának leghatásosabb eszköze, hogy az egyszeri kullancs kiszedéséről már ne is beszéljek.
Rugalmas pólya, vagy fásli – Túra előtt, közben, után is jól jöhet egy ilyen, hiszen a boka, térd sérüléseit ezzel lehet legjobban ellensúlyozni, pláne akkor, ha még a hegyen vagyunk és szeretnénk még használni lábunkat a lefelé menethez.
Kalciumtabletta – Allergiás panaszokra a legjobb gyógyír, gondoljunk csak a rovarcsípésekre.
Alapvető gyógyszerek – Ebből csupán azokat érdemes magunkkal vinni, (és abból se sokat) amelyekre biztosan szükségünk lehet és ismerjük a hatását. Több napra minimálisan fájdalom és lázcsillapító szereket.
Vízfertőtlenítő – Sok európai túraterepen is jól jöhet, a távoliakról nem is beszélve,  az elsőrendű fontosságú, iható tiszta víz beszerzésére. A tabletták nagy része tartósít is, így akár több napig is rendelkezésre állhat az így nyert víz.
Egyéb jól hasznosítható dolgok – Biztosítótű, Fásli rögzítő kapocs, hasfogó, széntabletta, öngyújtó, lámpa

FONTOS: Túratársainkért érzett felelősségből egy magára valamit adó túraszervezőnél, vagy saját magunknál is legyen legalább néhány darab ezekből a dolgokból és ne felejtsük el szavatossági idejüket folyamatosan ellenőrizni. A súly nagy úr a hegyen, de az egészség még nagyobb szükség!

A leggyakoribb esetek

A lónak is négy lába van…

A legtöbb esetben a hétvégi túrákon, a hazafelé vezető úton, vagy saját felkészületlenségünkből adódóan szenvedünk el kisebb nagyobb baleseteket. Szerencsére a komolyabb sérülések igen ritkák, így fertőtlenítőszer és sebtapasz, esetleg néhány csomag kötszer elegendő lehet a baj orvoslására. A sebbe jutott dolgokat lehetőség szerint vegyük ki, de ha nagyobb kő, faág, vagy más tárgy jutott a bőr alá, jobb, ha csak rögzítjük, mielőbb valami nagyobb kárt okoznánk.

Leggyakoribb sérülések: Kéz, könyök, térd, lábszár, arc bőrének sérülései, valamint a láb- és kézsérülések, ficam, rándulás vagy törés formájában. A kéz komolyabb sérülése esetén háromszögletű kendővel, vagy akár egy ruhadarabbal, sállal könnyen a mellkashoz rögzíthetjük a végtagot. A láb sérülésekor a legkomolyabb szituációban is próbáljuk rögzíteni valahogy a testrészt, ha nagyon muszáj és messze a segítség, el lehet indulni a bajbajutottal, de a hegyimentők a legnehezebb terepre is kijutnak, inkább ne mozgassuk a testrészt. Legyen nálunk mindig valamilyen rugalmas kötszer, fertőtlenítő, tapasz.

Szúr, csíp, mérgez

Túránk során az arra érzékenyeknek allergiás tünetekkel is számolniuk kell, gondolunk itt pollenallergiára, méh- és darázscsípésre is. Az allergiával nincs mit tenni, sajna a városi levegő pollen és portartalma sohasem fog vetekedni a mindig tisztább hegyi levegővel.

A csípés helyét célszerű azonnal borogatni, erre alkalmas krémekkel bekenni, az allergiás reakciókat kalciumtablettával megelőzni. Gyakori probléma, főleg gyermekeknél és a kocagombászoknál a mérgezés. A gombákon és a bogyókon kívül, virágokra, levelekre is gondolhatunk. Semmiképpen ne együnk meg olyan növényi részt, aminek nem ismerjük hatásait! Ha gyermek fogyaszt valamilyen, számunkra ismeretlen növényt, tegyünk el belőle egy darabot az esetleges későbbi beazonosítás céljára.

Kullancs – Kezdő természetjárók egyik nagy mumusa, s bár valós veszélyeket hordoz, ha megfelelően kezeljük, nem okozhat gondot. A kullancs vérszívó élősdi, ez önmagában nem lenne baj, hiszen a szúnyog is vért szív, a baj a benne hordozott fertőzésekkel van. Magyarországon az elmúlt években már egyre nagyobb területek fertőződnek meg a két leggyakoribb fertőzéssel a Lyme-kórral és a kullancs-encefalitisszel, pedig korábban hazánk egy kis sziget volt ezen a téren, a környező országokkal szemben.
- Megelőzés: A kullancs ellen a legjobb védekezés, annak mielőbbi felfedezése. A kullancsok igénylik a magas páratartalmú környezetet, ellenben a napsütésnek kitett bőrfelületektől irtóznak. Érdemes ezért nyáron lehetőleg rövid-bőszárú nadrágban, tavasszal és ősszel pedig zártabb ruhában, kamásliba gyűrt nadrágban túrázni. A tapasztalat azt mutatja, hogy ennek ellenére, a sűrű szövésű, zárt ruhán is át tud vergődni, egészen intim helyekre is, ezért óránként, félóránként alaposan vegyük vizsgálat alá ruhánkat és szabadon lévő bőrünket.
- Eltávolítás: Ne kenjük, ne zsírozzuk, ne nyomkodjuk kézzel, mert ezzel csak a bélrendszerében lévő fertőző anyagot pumpáljuk szervezetünkbe. Legjobb, ha spéci csipesszel, közvetlenül a bőr felett fogjuk meg a fejét és húzzuk ki. Nem kell csavarni sem! Ha a fejrészből marad is bent valami az sem baj, hiszen az lágyrészt nem tartalmaz, fertőzést nem okoz. Ha 4-6 órán belül kiszedjük, a fertőzés veszélyét nagy eséllyel elkerültük.

Inni márpedig muszáj, de nem mindegy hogy mit!

Mozgás közben a fokozott fizikai terheléssel együtt jár a fokozott verejtékezés. Az így kialakuló folyadékveszteséget folyamatosan pótolni kell. Túravezetők egyik ismert feladata, hogy ellenőrizzék a túratársak elegendő mennyiségű és minőségű folyadékkal rendelkeznek-e. Napi másfél-két liter alaphangon legyen mindig nálunk, de nagy melegben, folyadékhiányos terepen a három liter is elkél. Ez, ha lehet tavasztól őszig vagy víz, vagy tea legyen, semmiképpen sem cukros, szénsavas üdítő, vagy gyümölcslé, melytől csak még szomjasabbak leszünk. Télen, hidegben azonban a gyors feltöltődés miatt jól esik egy termosz forró tea. A folyadékpótlás hiánya különösen nyáron hőkimerüléshez vezethet, ennek előjelei a gyengeség, fejfájás, émelygés.

Kihűlés

Hazai terepen ritkán fordul elő, de nem árt, ha tudjuk, hogy nagy a kihűlés esélye, ha a túrát tartósan hideg időben, hat fok alatti hőmérsékleten tervezzük. Nő a kihűlés esélye a nedves, nyirkos időben, vagy ha erős szél fúj, ezek ugyanis felerősítik a hidegérzetet. A kihűlés az energiavesztés egyik velejárója, így a fáradékonyak, idősek, gyerekek és az ittas állapotban lévők vannak nagyobb veszélyben. Pozitív fejlemény, hogy egyre gyakoribb a hátihordóban sétálni vitt gyerekek látványa a téli erdőkben, azonban mivel ők nem mozognak, fokozottan vannak kitéve a kihűlés veszélyének.

Amint a testhőmérséklet 36 fok alá esik a közérzet gyorsan romlik. Letargiával kezdődik, a vérnyomás leesik a végtagokban, azok elzsibbadnak, elfáradnak, az idegrendszer megpróbálja védeni a belső létfontosságú szerveket. A felületes légzés és a folyamatos reszketés egyértelmű jelei a kihűlésnek. A kihűlés ellen az egyik legjobb védelem egy bivakzsák, mentőfólia kéznél tartása. Mivel a szél és a csapadék hűtő hatása nagyon erős, biztosítani kell egy szárazabb, szélvédettebb helyet a pihenésre, erőgyűjtésre. Ezt legkönnyebben egy bivakzsák belsejében lehet megoldani. A legfontosabb, hogy tartsuk magunkat, vagy társunkat folyamatosan ébren a segítség megérkezéséig. Ha elalszunk, szervezetünk menthetetlenül takarékra kapcsol és a kihűlés szinte biztos. Ha kihűlt testtel van dolgunk és nincs szívverés, próbáljunk meg szívmasszázst és mesterséges lélegeztetést végezni. Ha sikerül a keringést újraindítanunk, próbáljuk meg meleg helyre vinni a bajbajutottat. A forró vízzel való melegítés és a dörzsölés, masszázs, akár halált is okozhat, mert sokként érheti a szívet, ezért inkább csak takarjuk be egy száraz, meleg takaróval, ha öntudatánál van, itassunk vele meleg, jól becukrozott teát. Tilos alkoholos itallal kínálni, mert annak fogyasztása további hőveszteséget, izomtónust, -sérülést, oxigénhiányt okoz.

Nagyban segíthetjük a mentők munkáját, ha a túra előtt, gyakoroljuk az Európában már jól bevált rendszert és szállásunkon, vagy valamilyen hivatalosabb helyen, turistaházban, mentőállomáson (de akár közeli hozzátartozóinknak is!!!) megadjuk fontos adatainkat: A csapat létszáma – elérhetősége – a tervezett útvonal – visszaérkezés kb. ideje.

Turistaházakban erre rendszeresítve szokott lenni egy könyv, de van úgy hogy a tulaj, vagy a házból valaki rá is kérdez, mielőtt elindulunk.

A segítségkérés alapszabályai
- Indulás előtt alaposan térképezzük fel a leendő helyszín körülményeit, kit kell hívni, ha komoly a baj (menedékház, mentőalakulatok, hegyimentők, menekülési útvonalak).
- Ha megtörtént a baj, ha lehet, menekítsük a bajba jutottat biztos helyre (szélvédett, száraz, kőomlástól, további veszélyforrásoktól mentes)
- A bajba jutottat semmi esetre se hagyjuk magára. Próbáljuk meg a hidegtől és az erős napsütéstől is védeni.
- Hívjuk a megszerzett és elérhető vészhívószámok egyikét
- Adjuk meg lehetőség szerint pontos tartózkodási helyünket (pl.GPS), a sérültek és az ott tartózkodók számát, a sérülés, vagy más probléma jellegét, körülbelüli időpontját és azt, ha valamit már tettünk a segítségnyújtás során (hívtunk mást is, elláttuk a sérültet, biztonságos helyre menekítettük, vagy akár végrehajtottunk egy vakbélműtétet a helyszínen…)
- Ha telefonon nem sikerül elérni senkit, akkor jön a jó öreg alpesi vészjelzés.
- Ha többen vagyunk se váljunk szét, mivel az újabb balesetekre adhat okot. Ha van a csapatban több tapasztalt személy, azok közül kettő, vagy ha csak egy van és nincs kifejezetten rossz idő, akkor az menjen szükség esetén segítségért, vagy a mentők elé.
- Ha a segítségkérés hosszabb időbe telik és van, aki el tud menni, a hátramaradókat lássa el felesleges élelmiszer és folyadék tartalékaival, illetve pontosan közölje a hátramaradókkal várható útvonalát és terveit.

Alpesi vészhívószám – a hegyimentők közvetlen hívószámai néhány országban

Egész Európában érvényes hívószám: 112
Ausztriában – Belföldi szám: 140
Szlovénia: 112
Olaszország, Dél-Tirol : 118
Svájc: 1414 (Wallis kantonban 144)
Franciaország: 15
Németország (Bajorország): 19222

A segélykérés általánosan elfogadott jelzésrendszere:

Ha segélykérésünket nincs aki tovább vigye és jelezni kívánunk környezetünknek, több féle jeladó eszközt (elemlámpa, tükör, síp, vagy bármilyen hangjelzés) használhatunk, de Európában és a világ legtöbb túraterepén, a következő jelrendszerre kapják fel fejüket igazán az emberek.

Segélykérés: percenként hatszor (10 másodpercenként) leadott egy, hasonló jel, majd egy perc szünet, majd ismét 10 másodpercenként egy percen át tartó egy jel és egy perc szünet. Ezt érdemes először jó sokáig csinálni, amíg valamilyen válaszjelet nem hallunk. Fontos, hogy ne hagyjuk abba, amíg segítség nem érkezik, akkor sem, ha hallottuk, vagy láttuk a válaszjeleket.

Válaszjel: 1 percen át háromszor (húsz másodpercenként) leadott egy, hasonló jel, majd egy perc szünet, utána egy percen át ismét jelzés. Ezt nem kell sokáig csinálni, inkább ha vettük a segélykérést akkor azonnal cselekedjünk!

A tapasztalat azt mutatja, hogy a felkészültebb természetjárót ritkábban érik balesetek, azonban ha ez meg is történik gyorsabban és biztosabban tud reagálni a bajra. Legyünk tehát körültekintőek, elővigyázatosak, figyeljünk társainkra és hívjuk fel az ő figyelműket is a látható, vagy várható veszélyekre. Mindezek ellenére ne maradjunk otthon, hiszen van-e szebb egy a barátainkkal, családunkkal közösen megtervezett és megtett szép tavaszi, vagy őszi túránál. Az emlékek pedig idővel úgyis megszépülnek.

Isi voltam

Néhány kérdés és válasz még Overlandos koromból

A boltban ahol vásárolni szoktam azt szerette volna a kereskedő, hogy párban vegyem meg a túrabotokat, mert úgy jobban használhatom és egészségesebb. Ez így igaz, vagy csak valami kereskedői fogás?

Ezek a túrabotok már nem azok a fa husángok, mint amelyekkel gyerekkorunkban büszkén masíroztunk végig a rengetegen. Azt kell mondjam, hogy sport anatómiai szempontból csak egy pár bottal lehet biztonságosan térdeket, ízületeket kímélő módon közlekedni a hegyekben, nem beszélve arról, hogy a hegyről lefelé a térdízületeinken kívül, a derékízületeink is terhelve vannak, két bottal a terhelés jobban elosztható, a térdízületek tehermentesítése nagyobb. Tartásunk egyenesebb lesz, így a légzésünk is könnyebb. Arról nem is beszélve, hogy a helyesen használt bottal, kar és mellizmunk is átmozgatódik, nagy súly alatt a karnak és a hátnak is kifejezetten jó az átmozgatás, a vérkeringés is jobb.

Olyan esőkabátot keresek, ami megfelelően egészítené ki meglévő softshell kabátomat. Könnyű és erősen vízálló, amikor a softshell már nem elegendő.

A legfontosabb tényező gondolom a súly és a méret lehet, hiszen ez a kabát nem minden esetben kerül elő, a softshell mellett, melynek előnyeit most nem ecsetelném. Anyag szempontjából ebben az esetben a Gore-Tex Paclite lehet a nyerő, hiszen ezt kifejezetten helytakarékossági célok miatt fejlesztették, ki, több cég használ is ilyet kabátjaiban. Az igen erős és vízhatlan membránt egy vékony, integrált réteggel védik a bőr felől érkező káros anyagoktól (kozmetikumok, izzadtság) ugyanakkor emiatt jól gyűrhető, csomagmérete a hálós belső megoldású kabátoktól sokkal kisebb. Azonban ezeket a kabátokat nem hosszú trekking utakra, nagy tüskés bozótokon való átkelésre és hosszú kéményekben való forgolódásra tervezték, hiszen a méret és a súly az anyag kopásállóságának rovására csökkent. Vészhelyzetben, hirtelen jött esőben azonban garantáltan szárazon tartják gazdájukat.

Trekking és kajaktúrát tervezünk, azonban nem a megszokott körülmények között, hanem igen viharos és szélsőséges körülmények között. Milyen típusú sátrat érdemes választanom? Kupola, alagút, vagy aszimmetrikus?

A csúcsminőségű alagút és kupolasátrak ugyanannál a belső méretnél vizsgálva sokkal könnyebbek és stabilabbak, jobb a belső térkihasználásuk és még a viharos széllökésekkel is megbirkóznak, feltéve, hogy minden egyes rudat elhelyeztünk és a sátort az összes lehetséges helyen kimerevítettük, a karókat leszúrtuk. Ez azonban sziklás, vagy csupán vékony földréteggel rendelkező kavicsos helyen szinte lehetetlen. No, ekkor jön el a geodat, vagy asszimetrikus sátor ideje. A több egymást keresztező rúdnak köszönhetően a rendszer önmagát tartja, akár minimális karószám mellett, durva viharban is. A csupán egy keresztmerevítéssel rendelkező kupolához is több karót kell fixálnunk ahhoz hogy ne dőljön össze, nem beszélve az egyetlen keresztirányú merevítéssel sem rendelkező alagút sátrakhoz képest.

Milyen túrákhoz szükséges túrabot? Jó ha már egy könnyebb túrán van nálam egy, vagy ezt inkább csak magasabb, hegyen, nagyobb hátizsákos túrán tudom használni?

Egyszerű túrákhoz nem feltétlenül szükséges, kivétel lehet, ha sziklás, köves, avarral takart, esőtől, harmattól nedves, vagy jeges ösvényen haladunk. Alapvetően a túrabot, a hegyről való leereszkedés során praktikus eszköz, főleg az egyensúly megtartásában, kíméli az ízületeket és segít az egyensúly megtartásában. Természetesen a nagy zsákos, több napos túrák alatt tud igazán funkcionálisan működni, ezekhez igen jó minőségű botokra van szükségünk, hiszen ha úttalan utakon, vagy keményebb sziklás terepen kell átkelnünk, egyensúlyunk és napi teljesítőképességünk mindennél fontosabb lehet.

Az általam használt wax a bakancsom bársonyos felületét zsíros tapintásúvá tette és a színe is jóval sötétebb lett. Van-e olyan cipőápoló és impregnáló termék, amely a cipő eredeti kinézetén nem, vagy alig változtat.

Több ilyen termék is létezik. A membránnal (Gore-tex, Sympatex, Schoeller, stb.) ellátott lábbelikhez amúgy is csak olyan impregnálót ajánlanak a gyártók és nagy valószínűséggel a forgalmazók is, ami nem tömíti el a membrán, vagy a bőr pórusait. A hagyományos waxok – akár a szintetikus vagy méhviasz alapú impregnáló krémek – a velúr, nubuck bőröket minden esetben sötétítik, tapintásuk zsíros. A legtöbb impregnáló szereket készítő cég (Nikwax, Toko, Holmenkol) készít már speciális, szórófejes ápoló-, impregnálószereket, melyek szintetikus alapanyaga kevésbé színezi a bőrt és tömíti el a pórusokat, sőt kifejezetten Nubuk és antilopbőr cipőkre is van impregnáló, amelyek használatával száradás után a felület ismét bolyhosítható. Hasznosabb egyébként rendszeresebben kis mennyiségben használni, így a bőr kevésbé drasztikusan színeződik és a többszöri ápolás is előnyösen befolyásolja a bőr élettartamát és vízállóságát.

Melyik impregnálási eljárás célravezetőbb, jobb a funkcionális ruházatoknál? A mosószeres, vagy a szórófejes impregnálás?

Mindkettő hatékony lehet, hiszen a mosószerrel végzett impregnálás kényelmesebb és egyenletesebb, azonban sokakat irritálhat a belső felületet is ugyanúgy átjáró vegyianyag. A külső impregnálószerek között is megtalálhatjuk a megfelelőt, szórófejes, szivacsos kenőfejes változatban is.

Idén is részt szeretnék venni barátaimmal egy több napos hátizsákos kiránduláson, de valami gond lehet a hátizsákommal, ugyanis minden nap után iszonyatosan fáj a hátam és a derekam. Lehet hogy rossz zsákot választottam?

Akár az is elképzelhető, de egy jól megválasztott hátizsáknál is több tényező lehet ami miatt a túra után inkább a szakadékba dobnánk kedvelt hátasunkat.
Egyik ilyen fontos tényező a súlyelosztás. A hátizsák belsejében minden tárgynak meg van a maga helye. Egy sziklamászó, legalább olyan büszke a felszerelésének jó megválasztására, mint arra, hogy mit hová pakol zsákjában. Egy 60-70 literes túrazsák bepakolásának rendje nagyjából a következő. Alulra, nagy méretű könnyebb tárgyakat, (váltás ruha, hálózsák), felé a gerincoszlop közvetlen közelébe, a nehezebb nagyobb tárgyakat (víz, sátor, élelem pl. dobozban), mögé, a hátizsák külső része felé ismét könnyebb dolgokat (polár, esőkabát stb.) érdemes pakolni. A hátizsák felső részébe ismét nehezebb, de apróbb és a mindennapi használat során gyakrabban használt tárgyak (főző, elsősegélycsomag, pénztárca, elemlámpa stb.) kerülhetnek. Cél mindenképpen a nehéz tárgyak gerinc közelében való elhelyezése, illetve a terhek hát fölé magasítása. Inkább felfelé pakoljunk, mint lefelé és a gerinctől távolabbi pontokra, mivel így a derekunknak egy hosszabb erőkart kell ellensúlyoznia.
Másik hasonlóan fontos dolog, a hátizsák megfelelő beállítása. Ha súly, nem a megfelelő helyen terhel, hamarabb elfáradunk. A hátizsák derékpántjának legfontosabb feladata, hogy a zsák szinte teljes súlyát a medencénkre terhelje, gerincünknek csupán a kifelé ható forgatónyomatékot, vállainknak, pedig a teher egyensúlyát kell így megtartania. A zsákon található hevederek helyes beállítási sorrendje a medencénél lévő derékpántnál kezdődik, majd a vállpánt alsó és felső hevederével folytatódva visszatér a derékpánt oldalsó behúzójához.
Természetesen az is elképzelhető, hogy teherbírásán felüli kategóriát 70-80 literes zsákot választott, vagy egyszerűen nem jó modellt, hiszen nem hiába különböztetnek meg a gyártók több felhasználási területet (hegymászás, gyalogtúra, kerékpáros, utazó hátizsákok… FÉRFI-NŐI!!!). A hátizsák kiválasztása komoly valamint időt és embert próbáló feladat, de a megfelelő modell kiválasztása után már csak az örömöknek juthat hely a programok között.

Sajnos egy tavalyi túrán kiszakadt az egyébként szuperül működő héjkabátom. Van-e mód a javítására, akár házilag, vagy szerviz körülmények között?

A funkcionális ruházatok többségében a belső részen egy háló védi a membránt (Gore-tex, Sympatex, Schoeller, Dermizac stb.) a sérülésektől, szennyeződésektől. A külső szakadást orvosolni tudjuk egy megfelelő, a legtöbb túraboltban már beszerezhető foltjavító kittel. A hálót a sérülés magasságában felbontjuk, vigyázva, hogy az eszköz (tű, olló) amivel a varrást bontjuk, ne okozzon kárt a membránban. A külső és a belső oldalra is hasonló méretű és alakú foltot vágunk ki az anyagból. Ez lehet egyedi színű, de célszerű a további javításokhoz színtelen, átlátszó javító anyagot beszereznünk.  A foltot kör alakúra és mindenképpen nagyobbra vágjuk a sérüléstől, kb. 1cm-rel, mivel úgy jobban tart majd és strapabíróbb is lesz. Mivel ezek öntapadóak felhelyezésük könnyű. A külső oldalon egy kevésbé ragacsos cellux szalaggal rögzítsük a sérülést, majd kifordítva a kabátot tisztítóbenzinnel mossuk tisztára a belső felületet. A kivágott egyik foltot, miután a benzin elillant erősen nyomjuk a kívánt helyre, majd ujjainkkal erősen nyomogatva rögzítsük. A külső oldalon, eltávolítva a ragasztószalagot, ugyanezt az eljárást követve ismételjük meg a foltozást. Miután visszavarrtuk a belső hálót, indulhatunk is a következő nagy túrára. Természetesen a túraboltok legtöbbje kiépített szakszervíz kapcsolatokkal rendelkezik, így tőlük is érdeklődhetünk a javítás lehetséges helyszíneiről.

Isi voltam