2009. április 30., csütörtök

Tavaszi tikkadás a Zemplénben, avagy „A vaddisznó a Zemplén medvéje”

Már nagyon viszketett a talpunk, nagyon. A szokásos tavaszi, na akkor hirtelen kezdjünk el sportolni feeling meghozta a szokásos sérüléseket (futás és boka) melynek köszönhetően egy hetet csúszott az idei év első többnapos kimaradása.


Péntek délután azonban már a Vatya-koszider fázisának tárológödrei sem tudtak itthon tartani, 14.00 már az M3 kivezető szakaszán talált minket. A kéthetes nyárias tavaszba természetesen péntek délután zavart. Márciusban el kell menni a Zemplénbe. Oké, akkor március 15., az úgyis háromnapos ünnep, annyi kell, hogy széltében-hosszában bebarangoljuk a környéket. Fasza… esni fog. Következő hétvége nem jó, aztán meg nekem nem jó, mindegy azért nézzük… megint nem jó… Húsvét? Na lényegtelen, így lett belőle április vége, amikor már zöldellenek a bükkfák is a … csúcsán.
Péntek meló után indulás. Esik? ..szameg. Nem érdekel menjünk máár. Hatvannál beborul. Füzesabonynál feltámad a szél, Miskolc előtt pedig megnyílnak az ég kapui… átláthatatlan függönyfelhő. Azért áthatolunk rajta… a másik oldalán pedig látjuk ahogy a haragos kifli vége a Zemplén felé hajlik. Mire felérünk Regécre, addigra már szépen beállt az eső, kb. 5 fok van, a legjobb idő egy kis tavaszi túrára. Mindegy, azt már menet közben eldöntöttük, hogy a sátrat nem bontjuk ki, inkább keresünk egy jó kis szállást, van abból úgy is elég egy ilyen helyen. Régi ismerős megkeres. Hohóóó. Szevasz Ferikém, hát hogy ityeg a fityeg? No van é szállás itten valahol? Került is. Kint tovább hűl a levegő, bent szisszen a sörösdoboz, csattan a pálinkás butykos fedele. TV bekapcs…naneee. Oké. TV kikapcs. Na mi lesz akkor holnap? Kinézek az ablakon? Ööö holnap foglalt a szoba?


Reggelre aztán úgy érzem a jó meleg paplan alatt, hogy valami nem stimmel. Függönyt nem húztam el este, így a hasamra süt a nap. A NAAAP!!!
Hóhó. Ide nekünk a világot, felmegyünk, ide, meg ide, meg aztán onnan oda… óóó maradjunk még néhány napot. No induljunk már el. Szép kis hetven litykós zsákjaink megteltek, felkerült a sátor, plusz vizek, túrabot beállít, GPS nulláz, házinéni agyő és más indulunk is a kék jelzésen a Puskás-patak völgyében. Indulj eeel egy úúton,én is eegy máásikooon.
Annyira szép idő volt. A völgyben kis patak duzzadt, a fákról gyöngycseppként hullott az esti eső maradéka, a fű csillogott, ahogy a hátunk mögött egyre magasabbra kúszó nap sugarai megsütötték. Arcomat hűs szellő pirosítja, oldalamat a tavaszi nap semmivel össze nem keverhető melege fűti.
Aztán elmarad minden mögöttünk. Sosem járt helyeken csak az erdei madarak csicsergése kísér. Szippants… fújd ki. Szippants… fújd ki. Ahhh! Ez a rész itt olyan mintha a Bükkben lennék, ez meg itt mintha a Börzsönyben a Csóványos előtt.. nem inkább Mátra… neem a Börzsöny. Uhh kis fenyves a Tátrában... és már a Dorgón voltunk.
Az egész nap ilyen érzelgősen telt, dehát jó idő volt, olyan amilyenre számítottunk. A Gyertyán kúti réten csokiztunk és élveztük a tavasz melengető sugarait. Hosszú ködfoszlányok kúsztak be a tavalyi fűtől sárgálló egykori kaszálóra, a Holló-kő nyugati oldaláról, ahol kissé zordabb idő fogadott.
Innen a Hosszú-kő oldalában araszoltunk lefelé, egy nagyobb irtás mellett, ahol épp az új cserjéket ültették ki. A Cserenkő-patak kis hídján átkelve már a sárga sávon bandukoltunk, gyönyörű, frissen hajtó bükkösben. A Mar-lak előtt ebédeltünk, addigra már magasabbra hágott a nap és jóval melegebb is lett.


Azt terveztük, hogy a Kerek-kő környékén, a Cseliszka-réten sátrazunk egyet, onnan másnap a legszebb kilátást ígérő pontokat sorra tudjuk venni.
Kisebb bozótharc árán és egy csapat vaddisznóval való találkozás után a Jaj-völgyből a Határ-bércen át el is jutottunk a rétre, ahol fát gyűjtöttünk estére, szunyókáltunk az utolsó napsugarak alatt, majd sátrat vertünk még az éj beállta előtt.
Gábor jelezte, hogy a rét közepén lévő nagy pocsolya közelében talán nem a legjobb sátrazni, dehát ettől jobb helyet nem találtunk.

Este meg is érkeztek az állandó fürdővendégek akik hangos röfögéssel adták tudtunkra nemtetszésüket, sőt néhány nagyobb, gondolom magabiztosabb egyed még arra is merészkedett, hogy nagyokat ugrálva a tábortüzünk felé vágtasson, hangosan horkantva egyet-egyet. Aztán pár méterre, gondolom ahol már fel tudta mérni, hogy kik is vagyunk, gyorsan elinalt az erdőbe. Az este zaj nélkül telt, eltekintve attól, hogy hajnalban az erdő összes madara díszkoncertet adott a tiszteletünkre, bár szerintem csak hangoltak és nem is a legdiszkrétebben. Gábor állítólag ebből nem nagyon hallott semmit. Nem tudom elhinni.

A Vasárnap ha lehet még szebb, még tavasziasabban indult, a vége azonban már nyárba hajlott. közel 25 fok volt, No erre pénteken még mi sem számítottunk. Kerek-kő, Sólyom-bérc után a már régóta kerülgetett Nagy-Péter mennykőre toltuk fel a szekeret. Innen lefelé már éreztük, hogy a túrának vége... illik beszélni a következőről. Így jött, hogy elkezdtem beszélni Gábornak az Alpok szépségeiről. De ez már innen egy másik történet.

Isi voltam. Gabi bá fotóival.