Rá kellett döbbenjek néhány éve, hogy már a túra megszervezése sem megy úgy, mint régen, legalábbis ami az emberanyagot illeti. Régen mindig volt valaki aki ráér, most meg a három négy haverból 5 biztos máshol tekereg, vagy nyafog, vagy elfogadható alibije van. Aztán jön a para, ami szintén nem volt régen. Óóóó esni fog! Óóóó szar idő lesz! Aztán vagy bejön vagy nem.
Na ez a hétvége is így indult. Szép reményekkel. A nagy nyári kaland előtt kellett valami bemelegítés, meg aztán ha jó az idő akkor úgyis viszket a talpa mindenkinek. Szerda szokásos körmail, csütörtökön meteocsekkolás, pénteken para, este pedig telefon… mennyünk! Eddig három jó hétvége ment el mellettünk, vagy én vagy Gábornak, vagy Ricsinek, vagy senkinek nem volt jó. Na de hová is? Sógóréknál biztos szar idő lesz 1500 felett, így az kiesett. Bakony, Börzsöny, ilyenkor már smafu, de hát tényleg. Június van, mennyüüünk magasaaabraaa!
Ekkor előállt Gabi bá a jó öreg Alacsony-Tátra dumával. Nekem nem volt kifogásom, Ricsinek is oké volt, így akkor gyorsan megbíztuk. Gabikám, útvonalat de izibe. Ekkor Gabi bá összeszedte minden bátorságát és felvázolta a tervet. Ránéztem a térképre, oké… teljesíthető, ha Gábor mondja. Ricsi az utolsó pillanatban visszakozott. Oké. 4-re ott vagyok nálad. Menjünk Derrick-kel. Had szokja. Ohh de jó volt, menni végre, menni. 7-kor már parkolót fogtunk Jasenie felett a kivénhedt, de magát jól tartó Hotel Lomnista úttörőtáborközpontwellnesshotel parkolójában.
Nyolckor már gyönyörű párás időben, egyre nagyobb melegben indultunk el szép reményekkel a piros jelzésen Krpácovo felé. Emelkedő, lejtő, párás rétek, éledező bazinagy bögjök. Nemtom szlovákék hogy közlekednek, biztos egy-két sör után messzebbre látnak, de a jelzés hogy hogynem eltűnt.
Aztán meglett, aztán megint eltűnt. Rögtönöztünk, megtaláltuk a legalább 10 éve nem járt régi útvonal totál logikátlan nyomát… meg mackó miska éjszakai alvóhelyét is vsz.
Kb. másfél óra bozótharc után értünk el a valódi emelkedő aljára. Strmy vrstek. Olyan szép név, rögtön megjegyeztem. No itt már tüzetesebben megnéztem a péntek este csak futtában lesett útvonalat… hogy is van ez milyen térkép ez? Ohh, hogy 50.000-es. Ohh. Saccra? 30 km? Na ne Gabibááá. Ezt hogy találtad ki? Ja hogy ez teljesíthető. Végül is nyári bemelegítő túra…
Elindultunk hát fölfelé. Hatalmas fenyvesek, majd még nagyobb tölgyesek, majd ismét fenyvesek szegélyezték utunkat. Az út minden kilométer után keskenyebb lett, mintha felfelé menet egyre többen visszafordultak volna. Aztán ott volt felettünk az a drága kúszófenyő, ahol az ösvény, az a kedves… bekúszott a fenyők alá. És ott is maradt. Túráztál már 3 méteres kúszófenyő rengetegben, amikor épp virágzik és pollent pumpál arcodba minden egyes mozdulatnál? ….Túráztál…akkor várok egy kicsit, hogy felidézd. Szeretném ha átéreznéd ezt mondjuk, egy… ne legyen inkább két kilométer hosszan. Ahogy az alázat és a természetszeretet szavakba nem önthető módon nyilvánul meg benned, mikor meghajolsz eme fenyőcsoda előtt…. És csak kúszol. Kúszol…. Oké ennyi elég.
Szóval a Szalka 1980 méteres csúcsáról remek a kilátás a Chopok és a Gyömbér irányába. Alattad igazi magashegyi völgyek, hatalmas fenyőerdők húzódnak. Tényleg csodás. Innen az út sem volt már megerőltető néhány rövid szakasztól eltekintve, sőt mintha megtáltosodtunk volna faltuk a kilométereket. A Chabenecet igaz kihagytuk, az idő gyönyörű volt, kicsit párás, így 3-kor már a Durkova háznál voltunk. Vizünk addigra már elpárolgott belőlünk is, így a közeli hólépalackozóban teleittuk magunkat, tettünk a lefelé vezető útra is.
A széles kocsiúton már egymás mellett bandukolva repültek a percek, sőt lent a völgyben megpróbálkoztunk egy még finomításra váró technikával, a futva gyaloglással. Namost 30 kilcsi és 2000 méter szint után ez már nem ment annyira, így a Lomnista patak hűs vizével frissítettük inkább magunkat és megfáradt lábainkat. A parkolóba két droid érkezett , legalábbis mozgásunk alapján biztos azt gondolták, hogy valami elfuserált terminátorok vagyunk.
A vége 38 km és 2000 szint. Szerintem nem rossz. Bemelegítésnek.
Isi voltam. Gabi bá fotóival.
Na ez a hétvége is így indult. Szép reményekkel. A nagy nyári kaland előtt kellett valami bemelegítés, meg aztán ha jó az idő akkor úgyis viszket a talpa mindenkinek. Szerda szokásos körmail, csütörtökön meteocsekkolás, pénteken para, este pedig telefon… mennyünk! Eddig három jó hétvége ment el mellettünk, vagy én vagy Gábornak, vagy Ricsinek, vagy senkinek nem volt jó. Na de hová is? Sógóréknál biztos szar idő lesz 1500 felett, így az kiesett. Bakony, Börzsöny, ilyenkor már smafu, de hát tényleg. Június van, mennyüüünk magasaaabraaa!
Ekkor előállt Gabi bá a jó öreg Alacsony-Tátra dumával. Nekem nem volt kifogásom, Ricsinek is oké volt, így akkor gyorsan megbíztuk. Gabikám, útvonalat de izibe. Ekkor Gabi bá összeszedte minden bátorságát és felvázolta a tervet. Ránéztem a térképre, oké… teljesíthető, ha Gábor mondja. Ricsi az utolsó pillanatban visszakozott. Oké. 4-re ott vagyok nálad. Menjünk Derrick-kel. Had szokja. Ohh de jó volt, menni végre, menni. 7-kor már parkolót fogtunk Jasenie felett a kivénhedt, de magát jól tartó Hotel Lomnista úttörőtáborközpontwellnesshotel parkolójában.
Nyolckor már gyönyörű párás időben, egyre nagyobb melegben indultunk el szép reményekkel a piros jelzésen Krpácovo felé. Emelkedő, lejtő, párás rétek, éledező bazinagy bögjök. Nemtom szlovákék hogy közlekednek, biztos egy-két sör után messzebbre látnak, de a jelzés hogy hogynem eltűnt.
Aztán meglett, aztán megint eltűnt. Rögtönöztünk, megtaláltuk a legalább 10 éve nem járt régi útvonal totál logikátlan nyomát… meg mackó miska éjszakai alvóhelyét is vsz.
Kb. másfél óra bozótharc után értünk el a valódi emelkedő aljára. Strmy vrstek. Olyan szép név, rögtön megjegyeztem. No itt már tüzetesebben megnéztem a péntek este csak futtában lesett útvonalat… hogy is van ez milyen térkép ez? Ohh, hogy 50.000-es. Ohh. Saccra? 30 km? Na ne Gabibááá. Ezt hogy találtad ki? Ja hogy ez teljesíthető. Végül is nyári bemelegítő túra…
Elindultunk hát fölfelé. Hatalmas fenyvesek, majd még nagyobb tölgyesek, majd ismét fenyvesek szegélyezték utunkat. Az út minden kilométer után keskenyebb lett, mintha felfelé menet egyre többen visszafordultak volna. Aztán ott volt felettünk az a drága kúszófenyő, ahol az ösvény, az a kedves… bekúszott a fenyők alá. És ott is maradt. Túráztál már 3 méteres kúszófenyő rengetegben, amikor épp virágzik és pollent pumpál arcodba minden egyes mozdulatnál? ….Túráztál…akkor várok egy kicsit, hogy felidézd. Szeretném ha átéreznéd ezt mondjuk, egy… ne legyen inkább két kilométer hosszan. Ahogy az alázat és a természetszeretet szavakba nem önthető módon nyilvánul meg benned, mikor meghajolsz eme fenyőcsoda előtt…. És csak kúszol. Kúszol…. Oké ennyi elég.
Szóval a Szalka 1980 méteres csúcsáról remek a kilátás a Chopok és a Gyömbér irányába. Alattad igazi magashegyi völgyek, hatalmas fenyőerdők húzódnak. Tényleg csodás. Innen az út sem volt már megerőltető néhány rövid szakasztól eltekintve, sőt mintha megtáltosodtunk volna faltuk a kilométereket. A Chabenecet igaz kihagytuk, az idő gyönyörű volt, kicsit párás, így 3-kor már a Durkova háznál voltunk. Vizünk addigra már elpárolgott belőlünk is, így a közeli hólépalackozóban teleittuk magunkat, tettünk a lefelé vezető útra is.A széles kocsiúton már egymás mellett bandukolva repültek a percek, sőt lent a völgyben megpróbálkoztunk egy még finomításra váró technikával, a futva gyaloglással. Namost 30 kilcsi és 2000 méter szint után ez már nem ment annyira, így a Lomnista patak hűs vizével frissítettük inkább magunkat és megfáradt lábainkat. A parkolóba két droid érkezett , legalábbis mozgásunk alapján biztos azt gondolták, hogy valami elfuserált terminátorok vagyunk.
A vége 38 km és 2000 szint. Szerintem nem rossz. Bemelegítésnek.Isi voltam. Gabi bá fotóival.
