Nem is tudom ilyenkor mit lehet mondani, hogy elkezdődött-e az őszi túraszezon, vagy van-e egyáltalán a túrázásnak szezonja? Vagy úgy is fogalmazhatok, hogy levesszük-e egyáltalán a hátizsákot a hétköznapokban, térképen látjuk-e környezetünket, és mélyet szippantunk, ha elmegyünk egy park mellett?
A Pilisben voltam hétvégén néhány barátommal, családtagokkal és néhány ismeretlen ismerőssel, akik vállalkoztak egykori munkahelyem felhívására, hogy megtesznek 12 kilométert a szép őszre készülődő erdőben, felmennek ott ahol kitaláltam és lejönnek ott ahol elöl megyek. Dícséretes.
Vad gyerekricsaj, Borika, Gergi, Árcsi, Pityu és a láthatatlan orosz hadsereg kíséretében bejártuk a Fekete-kő sziklaszirtjét, lebaktattunk a Pilis-nyeregbe, majd immár felfegyverzett gyerekhadsereg és a kötelező hadtáp mivoltunkban indultunk tovább a Kétágú-hegy sziklái felé.
Szép kora őszi idő volt, a fákon néhol már megmutatkoztak az ősz félreismerhetetlen jelei, a hűvös árnyékból a déli szirtekre kilépve azonban megmutatta még magát a nyár búcsúzó melege.
A Fekete-hegyi turistaháznál belefutottunk a dorogi turisták népes hadába és megelevenedett az erdő. Úgy éreztük magunkat, mint amikor Téry Ödön invitálására népes turistasereg kíséretében avatták fel a dobogókői báró Eötvös Loránd turistaházat. Ne mondjuk, hogy nem vagyunk elegen... reggel Pomázról két tömött busz indult fel Dobogókőre... és ez csak egy viszonylat volt!
A 12 kilométer hamar letelt, de itthon úgy éreztük hogy pont elég volt. Persze a túrazáró kör nem maradhatott el.
Várunk vissza mindenkit hamarosan. A képeket a nyílt túrák "állandó fotósa" Roland készítette. Köszönjük. :-)
Isi voltam
A Pilisben voltam hétvégén néhány barátommal, családtagokkal és néhány ismeretlen ismerőssel, akik vállalkoztak egykori munkahelyem felhívására, hogy megtesznek 12 kilométert a szép őszre készülődő erdőben, felmennek ott ahol kitaláltam és lejönnek ott ahol elöl megyek. Dícséretes.
Vad gyerekricsaj, Borika, Gergi, Árcsi, Pityu és a láthatatlan orosz hadsereg kíséretében bejártuk a Fekete-kő sziklaszirtjét, lebaktattunk a Pilis-nyeregbe, majd immár felfegyverzett gyerekhadsereg és a kötelező hadtáp mivoltunkban indultunk tovább a Kétágú-hegy sziklái felé.
Szép kora őszi idő volt, a fákon néhol már megmutatkoztak az ősz félreismerhetetlen jelei, a hűvös árnyékból a déli szirtekre kilépve azonban megmutatta még magát a nyár búcsúzó melege.
A Fekete-hegyi turistaháznál belefutottunk a dorogi turisták népes hadába és megelevenedett az erdő. Úgy éreztük magunkat, mint amikor Téry Ödön invitálására népes turistasereg kíséretében avatták fel a dobogókői báró Eötvös Loránd turistaházat. Ne mondjuk, hogy nem vagyunk elegen... reggel Pomázról két tömött busz indult fel Dobogókőre... és ez csak egy viszonylat volt!
A 12 kilométer hamar letelt, de itthon úgy éreztük hogy pont elég volt. Persze a túrazáró kör nem maradhatott el.
Várunk vissza mindenkit hamarosan. A képeket a nyílt túrák "állandó fotósa" Roland készítette. Köszönjük. :-)
Isi voltam
