2009. október 28., szerda

Mi ha nem Schneeberg?

10.9.8.7.6.5.4.3.2.1.... Ősz. Tél. No mi valahol 2 táján úgy döntöttünk Ricsi barátommal, hogy a nagybetűs TÉL beállta előtt kinézünk még valami szép őszi hangulatú túrát a közeli sógóroknál.
Mivel csak ketten voltunk válogathattunk a lehetőségek között. Rax? Hm? Inkább majd egy jó kis hótalpas. Hohe wand? Ipari ferratázni ott a nyár. Ötscher? Hát talán kicsit messze van. No. Akkor mi ha nem a Schneeberg?

Ricsi csúcsra akart menni, én ülni akartam egy csúcson és megmondom őszintén mé csak egyszer jártam a bécsiek házihegyén, oly sok magyar honfitársunk első nagy kalandjának számító kedvelt Schneeberg tetején. Igaz Ricsi barátom már vagy nyolcszor, de ettől nemesedik a lélek.
No persze szép időt jósoltak vasárnapra így senkinek nem kellett a buzdítás, bár a korai indulás azért egyre jobban nehezünkre esik.

Mire Parndorfhoz értünk dörzsöltük a markunkat. Sehol egy felhő, Kismarton után pompásan sejlettek fel a "Hóhegy" vonulatai.
A Losenheim-i Salamander ülőlift alsó állomásán hagytuk autónkat, innen kis mechanikus segítséggel 1200 méterig vitettük fenekünket. A nap egyik legszebb élménye volt. Ébredő völgy, szikrázó sziklafal, melengető napsugarak és egy szép nap reménye. Végül is ezért jöttünk.


A kiválasztott útvonal a Fadensteig volt. Az Edelweiss hütte felett induló sárga jelzésen eleinte erdőben, majd a csupasz északi sziklafal alatt vezetett utunk. Sógorék is díjazták a jó időt. Jó sokan voltunk a hegyen. A platót elérve pár centis friss hóban nyomtuk tovább. Többen már lefelé igyekeztek, volt olyan aki rövid nadrágban, pólóban tört a csúcs felé. Mi úgy dél körül értünk a Fischerhütte elé.
Fentről gyönyörű panoráma tárult elénk. Tiszta idő volt. Semmeringtől az Ötscher-ig minden látszott és a távolban minden havas volt. Bezony... itt a tél.


Szia Schneeberg! Legközelebb már hótalppal jövünk!

Isi voltam. Ricsi képeivel.