Légy óvatos és tartsd szárazon a mentőcsomagot!

Lehet sokan meg fognak kövezni, viszont már a bevezetőben szeretnék rávilágítani, egy a közvéleményben régóta megkövesedetten élő és sajnos a rengeteg pozitív és egyre kevesebb negatív példa ellenére is el nem oszlatható tévhitre.

A hegyekben bizony nagyobb biztonságban van az ember, mint akár a saját utcájában.

Legyen az akár sí-, hegymászó-, vagy egyszerű turistabaleset, ki kell jelentenünk, hogy sokkal kisebb számban és százalékban érint minket, mint a jól ismert civilizációs betegségeink, vagy a városban, élőhelyünkön ránk leselkedő számtalan egyéb balesetforrás. Persze erre lehet az is magyarázat, hogy kevesen töltjük szabadidőnket igazán a természetben. A legfontosabb statisztikai adat viszont ez: a balesetek igen nagy százaléka saját hibánk következménye. Az alattomos hegy képzete sajnos nem csak az élvhajhász amerikai filmekben él. A természetbe, a hegyekbe indulva, annak saját szabályait betartva, sokkal kevesebb bajban lesz részünk, mint örömben, legyünk tisztában sérülékeny és múlandó voltunkkal. Ha a természetjárás közben ránk váró veszélyforrásokkal és az ellenük való megfelelő védekezéssel, felkészüléssel tisztában vagyunk, máris nyugodtabban indulhatunk el a kiszemelt ösvényen.

A közgondolkodás ellenére, miszerint a turistáskodás is csak valami társadalmi betegség, rengetegen, bár még mindig nem elegen járnak hétvégenként a közeli hegyekbe, parkokba, vízpartra. Azok, akik keresik ezeket a jó levegőn, társaságban, természetközelben eltöltött perceket, már nagy lépést tettek előre az egészséges életmód terén, hiszen város sajna még a hétvégén is a rohanó hétköznapi arcát mutatja, a természet lágy ölén, az aktívan eltöltött pihenőidő azonban az alaposabb rekreálódást segíti elő.

A természetjárás, túrázás az egyik lehetőség, hogy szervezetünket ellenállóvá tegyük korunk, egészségre leselkedő káros hatásaival szemben.

Túrázás, kirándulás közben azonban legyünk tekintettel arra, hogy amit végzünk, szegről-végre is valamilyen aktív mozgás, vagy sport, tehát fennáll a sérülés veszélye is. Ez többféleképpen érhet minket:
- Nem megfelelő felkészülés (korai elfáradás, izomláz, húzódások)
- Nagy terhelés (fáradtság miatt bekövetkező koncentrációzavar, megerőltetés)
- Időjárási körülmények (kihűlés, túlmelegedés, napsütés okozta sérülések)
- Étkezési hiányosság (kiszáradás, vércukor szint csökkenés)
 

Sajnos e rövid kis írás keretei nem teszik lehetővé, hogy az elsősegélynyújtás alapelveit mindenki számára hozzáférhetővé tegyem. Ennek több oka van:
- Nem is ez a cél vezérelt minket
- A segítségnyújtás roppant körültekintést igényel, számtalan probléma felmerülhet és rengeteg körülményhez kell alkalmazkodnunk eközben, ezt itt mind bemutatni lehetetlenség lenne.
- A gyógyítás, mentés szakismeretet kíván, ennek mi nem vagyunk birtokában
- Annak ellenére, hogy a segítségnyújtás kötelességünk, ne tegyünk olyat a rászorulttal, amit már nem gyakoroltunk, sokszor a gyors segítséghívás, a sérült pozíciójának rögzítése is elegendő feladat. (Persze vannak nagyon súlyos élet-halál körülmények, amikor az első gondolat és tett is életet menthet)
- Próbáljuk meg kellő körültekintéssel, előkészüléssel elkerülni a problémákat.
- A laikus elsősegélynyújtás a beteg, vagy sérült ellátásának első és igen fontos láncszeme, de sosem helyettesítheti az orvosi ellátást.

Első lépés a baleset elkerülésére a megelőzés.

A balesetek első megítélésre véletlenül történnek, azonban a korábban említett statisztika beszédes lehet: a legtöbbről végül kiderül, hogy mi magunk tehetünk. Sokan alábecsülik a rákészülés, felkészülés fontosságát. Egy reggeli futásnál egyértelmű, hogy bemelegítünk, a tengerparti nyaralásnál pedig tuti hogy a naptej nem maradhat, marad otthon. A természetjárásnak is megvan a maga fokozatossága és a nélkülözhetetlen felszerelései. Ha több napra utazunk és nem vagyunk tapasztaltak, mindig kérjük ki felkészültebb társunk tanácsát. Ezzel már egy sor kellemetlen dologtól megóvtuk magunkat.

Sok évi túratapasztalat alapján mondhatom, hogy Murphy a hegyen is dolgozik. Néhány ritka kivételtől eltekintve jól összekészített kis elsősegély csomagomat a nagyobb, de a kisebb túrák alkalmával sem hagyom otthon. A sérülések el is kerültek engem és túratársaimat, kivéve talán azon a néhány túrán, amikor hogy hogynem, a kis zsák otthon maradt. Vajákosság lenne azt mondani, hogy az elsősegély csomag elűzi a bajt, de attól hinni még lehet benne!

Mi legyen egy naprakész, akár több napos túrán is helytálló csomagban? Ez függ attól, hogy hány emberre pakolsz, van-e valamilyen speciális, gyakoribb sérülés (horzsolás, hólyag, fejfájás, leégés, kullancs, stb.) amire a korábbi tapasztalatok alapján fel akarsz készülni. Nincs két egyforma elsősegély csomag, ez is legyen úgy összeválogatva, mint a hátizsákod tartalma.

Ami jó ha van:

Mentőfólia – Egy hirtelen jött front átvágta a számításainkat. Gyorsabban kellett levonulni a hegyről, ráadásul egyikünknek már nagyon fájt a lába. Megtörtént a baj, az eső is megjött. A csapat egy része gyorsabban lezúzott a hegyről, a sérülttel viszont maradni kellett valakinek. Álló helyzetben a test hamarabb kihűl, így jól jön a fólia hővisszaverő képessége, a testet órákon át melegen tartja, amíg megjön a segítség. Voltak bizony, akik télen is ezzel vészelnek át komolyabb hideg éjszakákat!
Sebtapasz – Nem kell ecsetelni ugye a kisebb sebek számtalan lehetőségeit, a sarkon kipukkadt vízhólyagtól, a horzsoláson át a visszacsapódó ágak okozta sérülésekig. Fogyóeszköz kategória, mindig legyen belőle több, és inkább a nagyobb méreteket részesítsük előnyben, vagy vannak méretre vágható típusok is.
Sebfertőtlenítő – A horzsolásoktól a nyílt sebek széleinek fertőtlenítéséhez legyen nálunk mindig valamilyen erősebb oldat, vagy por formájú fertőtlenítőszer.
Steril vatta, Gyorskötöző pólya, Mull-lap – Komolyabb seb ellátásához nélkülözhetetlen darabok. A mentőcsomagok alapvető kellékei, bár ritkán van rájuk szükség.
Gumikesztyű – Az elsősegélynyújtás során előfordulhat, hogy nyílt sebbe, testüregbe kell nyúlnunk. A fertőzések (saját és mások) elkerülése érdekében jól jöhet egy steril kesztyű.
Olló – Ez bármire jó lehet, a pólya, géz, sebtapasz méretre vágásán kívül.
Csipesz – Erdőben áll a fa, benne a szálkák tömege. Gyermekekre leselkedő elemi veszély gyógyításának leghatásosabb eszköze, hogy az egyszeri kullancs kiszedéséről már ne is beszéljek.
Rugalmas pólya, vagy fásli – Túra előtt, közben, után is jól jöhet egy ilyen, hiszen a boka, térd sérüléseit ezzel lehet legjobban ellensúlyozni, pláne akkor, ha még a hegyen vagyunk és szeretnénk még használni lábunkat a lefelé menethez.
Kalciumtabletta – Allergiás panaszokra a legjobb gyógyír, gondoljunk csak a rovarcsípésekre.
Alapvető gyógyszerek – Ebből csupán azokat érdemes magunkkal vinni, (és abból se sokat) amelyekre biztosan szükségünk lehet és ismerjük a hatását. Több napra minimálisan fájdalom és lázcsillapító szereket.
Vízfertőtlenítő – Sok európai túraterepen is jól jöhet, a távoliakról nem is beszélve,  az elsőrendű fontosságú, iható tiszta víz beszerzésére. A tabletták nagy része tartósít is, így akár több napig is rendelkezésre állhat az így nyert víz.
Egyéb jól hasznosítható dolgok – Biztosítótű, Fásli rögzítő kapocs, hasfogó, széntabletta, öngyújtó, lámpa

FONTOS: Túratársainkért érzett felelősségből egy magára valamit adó túraszervezőnél, vagy saját magunknál is legyen legalább néhány darab ezekből a dolgokból és ne felejtsük el szavatossági idejüket folyamatosan ellenőrizni. A súly nagy úr a hegyen, de az egészség még nagyobb szükség!

A leggyakoribb esetek

A lónak is négy lába van…

A legtöbb esetben a hétvégi túrákon, a hazafelé vezető úton, vagy saját felkészületlenségünkből adódóan szenvedünk el kisebb nagyobb baleseteket. Szerencsére a komolyabb sérülések igen ritkák, így fertőtlenítőszer és sebtapasz, esetleg néhány csomag kötszer elegendő lehet a baj orvoslására. A sebbe jutott dolgokat lehetőség szerint vegyük ki, de ha nagyobb kő, faág, vagy más tárgy jutott a bőr alá, jobb, ha csak rögzítjük, mielőbb valami nagyobb kárt okoznánk.

Leggyakoribb sérülések: Kéz, könyök, térd, lábszár, arc bőrének sérülései, valamint a láb- és kézsérülések, ficam, rándulás vagy törés formájában. A kéz komolyabb sérülése esetén háromszögletű kendővel, vagy akár egy ruhadarabbal, sállal könnyen a mellkashoz rögzíthetjük a végtagot. A láb sérülésekor a legkomolyabb szituációban is próbáljuk rögzíteni valahogy a testrészt, ha nagyon muszáj és messze a segítség, el lehet indulni a bajbajutottal, de a hegyimentők a legnehezebb terepre is kijutnak, inkább ne mozgassuk a testrészt. Legyen nálunk mindig valamilyen rugalmas kötszer, fertőtlenítő, tapasz.

Szúr, csíp, mérgez

Túránk során az arra érzékenyeknek allergiás tünetekkel is számolniuk kell, gondolunk itt pollenallergiára, méh- és darázscsípésre is. Az allergiával nincs mit tenni, sajna a városi levegő pollen és portartalma sohasem fog vetekedni a mindig tisztább hegyi levegővel.

A csípés helyét célszerű azonnal borogatni, erre alkalmas krémekkel bekenni, az allergiás reakciókat kalciumtablettával megelőzni. Gyakori probléma, főleg gyermekeknél és a kocagombászoknál a mérgezés. A gombákon és a bogyókon kívül, virágokra, levelekre is gondolhatunk. Semmiképpen ne együnk meg olyan növényi részt, aminek nem ismerjük hatásait! Ha gyermek fogyaszt valamilyen, számunkra ismeretlen növényt, tegyünk el belőle egy darabot az esetleges későbbi beazonosítás céljára.

Kullancs – Kezdő természetjárók egyik nagy mumusa, s bár valós veszélyeket hordoz, ha megfelelően kezeljük, nem okozhat gondot. A kullancs vérszívó élősdi, ez önmagában nem lenne baj, hiszen a szúnyog is vért szív, a baj a benne hordozott fertőzésekkel van. Magyarországon az elmúlt években már egyre nagyobb területek fertőződnek meg a két leggyakoribb fertőzéssel a Lyme-kórral és a kullancs-encefalitisszel, pedig korábban hazánk egy kis sziget volt ezen a téren, a környező országokkal szemben.
- Megelőzés: A kullancs ellen a legjobb védekezés, annak mielőbbi felfedezése. A kullancsok igénylik a magas páratartalmú környezetet, ellenben a napsütésnek kitett bőrfelületektől irtóznak. Érdemes ezért nyáron lehetőleg rövid-bőszárú nadrágban, tavasszal és ősszel pedig zártabb ruhában, kamásliba gyűrt nadrágban túrázni. A tapasztalat azt mutatja, hogy ennek ellenére, a sűrű szövésű, zárt ruhán is át tud vergődni, egészen intim helyekre is, ezért óránként, félóránként alaposan vegyük vizsgálat alá ruhánkat és szabadon lévő bőrünket.
- Eltávolítás: Ne kenjük, ne zsírozzuk, ne nyomkodjuk kézzel, mert ezzel csak a bélrendszerében lévő fertőző anyagot pumpáljuk szervezetünkbe. Legjobb, ha spéci csipesszel, közvetlenül a bőr felett fogjuk meg a fejét és húzzuk ki. Nem kell csavarni sem! Ha a fejrészből marad is bent valami az sem baj, hiszen az lágyrészt nem tartalmaz, fertőzést nem okoz. Ha 4-6 órán belül kiszedjük, a fertőzés veszélyét nagy eséllyel elkerültük.

Inni márpedig muszáj, de nem mindegy hogy mit!

Mozgás közben a fokozott fizikai terheléssel együtt jár a fokozott verejtékezés. Az így kialakuló folyadékveszteséget folyamatosan pótolni kell. Túravezetők egyik ismert feladata, hogy ellenőrizzék a túratársak elegendő mennyiségű és minőségű folyadékkal rendelkeznek-e. Napi másfél-két liter alaphangon legyen mindig nálunk, de nagy melegben, folyadékhiányos terepen a három liter is elkél. Ez, ha lehet tavasztól őszig vagy víz, vagy tea legyen, semmiképpen sem cukros, szénsavas üdítő, vagy gyümölcslé, melytől csak még szomjasabbak leszünk. Télen, hidegben azonban a gyors feltöltődés miatt jól esik egy termosz forró tea. A folyadékpótlás hiánya különösen nyáron hőkimerüléshez vezethet, ennek előjelei a gyengeség, fejfájás, émelygés.

Kihűlés

Hazai terepen ritkán fordul elő, de nem árt, ha tudjuk, hogy nagy a kihűlés esélye, ha a túrát tartósan hideg időben, hat fok alatti hőmérsékleten tervezzük. Nő a kihűlés esélye a nedves, nyirkos időben, vagy ha erős szél fúj, ezek ugyanis felerősítik a hidegérzetet. A kihűlés az energiavesztés egyik velejárója, így a fáradékonyak, idősek, gyerekek és az ittas állapotban lévők vannak nagyobb veszélyben. Pozitív fejlemény, hogy egyre gyakoribb a hátihordóban sétálni vitt gyerekek látványa a téli erdőkben, azonban mivel ők nem mozognak, fokozottan vannak kitéve a kihűlés veszélyének.

Amint a testhőmérséklet 36 fok alá esik a közérzet gyorsan romlik. Letargiával kezdődik, a vérnyomás leesik a végtagokban, azok elzsibbadnak, elfáradnak, az idegrendszer megpróbálja védeni a belső létfontosságú szerveket. A felületes légzés és a folyamatos reszketés egyértelmű jelei a kihűlésnek. A kihűlés ellen az egyik legjobb védelem egy bivakzsák, mentőfólia kéznél tartása. Mivel a szél és a csapadék hűtő hatása nagyon erős, biztosítani kell egy szárazabb, szélvédettebb helyet a pihenésre, erőgyűjtésre. Ezt legkönnyebben egy bivakzsák belsejében lehet megoldani. A legfontosabb, hogy tartsuk magunkat, vagy társunkat folyamatosan ébren a segítség megérkezéséig. Ha elalszunk, szervezetünk menthetetlenül takarékra kapcsol és a kihűlés szinte biztos. Ha kihűlt testtel van dolgunk és nincs szívverés, próbáljunk meg szívmasszázst és mesterséges lélegeztetést végezni. Ha sikerül a keringést újraindítanunk, próbáljuk meg meleg helyre vinni a bajbajutottat. A forró vízzel való melegítés és a dörzsölés, masszázs, akár halált is okozhat, mert sokként érheti a szívet, ezért inkább csak takarjuk be egy száraz, meleg takaróval, ha öntudatánál van, itassunk vele meleg, jól becukrozott teát. Tilos alkoholos itallal kínálni, mert annak fogyasztása további hőveszteséget, izomtónust, -sérülést, oxigénhiányt okoz.

Nagyban segíthetjük a mentők munkáját, ha a túra előtt, gyakoroljuk az Európában már jól bevált rendszert és szállásunkon, vagy valamilyen hivatalosabb helyen, turistaházban, mentőállomáson (de akár közeli hozzátartozóinknak is!!!) megadjuk fontos adatainkat: A csapat létszáma – elérhetősége – a tervezett útvonal – visszaérkezés kb. ideje.

Turistaházakban erre rendszeresítve szokott lenni egy könyv, de van úgy hogy a tulaj, vagy a házból valaki rá is kérdez, mielőtt elindulunk.

A segítségkérés alapszabályai
- Indulás előtt alaposan térképezzük fel a leendő helyszín körülményeit, kit kell hívni, ha komoly a baj (menedékház, mentőalakulatok, hegyimentők, menekülési útvonalak).
- Ha megtörtént a baj, ha lehet, menekítsük a bajba jutottat biztos helyre (szélvédett, száraz, kőomlástól, további veszélyforrásoktól mentes)
- A bajba jutottat semmi esetre se hagyjuk magára. Próbáljuk meg a hidegtől és az erős napsütéstől is védeni.
- Hívjuk a megszerzett és elérhető vészhívószámok egyikét
- Adjuk meg lehetőség szerint pontos tartózkodási helyünket (pl.GPS), a sérültek és az ott tartózkodók számát, a sérülés, vagy más probléma jellegét, körülbelüli időpontját és azt, ha valamit már tettünk a segítségnyújtás során (hívtunk mást is, elláttuk a sérültet, biztonságos helyre menekítettük, vagy akár végrehajtottunk egy vakbélműtétet a helyszínen…)
- Ha telefonon nem sikerül elérni senkit, akkor jön a jó öreg alpesi vészjelzés.
- Ha többen vagyunk se váljunk szét, mivel az újabb balesetekre adhat okot. Ha van a csapatban több tapasztalt személy, azok közül kettő, vagy ha csak egy van és nincs kifejezetten rossz idő, akkor az menjen szükség esetén segítségért, vagy a mentők elé.
- Ha a segítségkérés hosszabb időbe telik és van, aki el tud menni, a hátramaradókat lássa el felesleges élelmiszer és folyadék tartalékaival, illetve pontosan közölje a hátramaradókkal várható útvonalát és terveit.

Alpesi vészhívószám – a hegyimentők közvetlen hívószámai néhány országban

Egész Európában érvényes hívószám: 112
Ausztriában – Belföldi szám: 140
Szlovénia: 112
Olaszország, Dél-Tirol : 118
Svájc: 1414 (Wallis kantonban 144)
Franciaország: 15
Németország (Bajorország): 19222

A segélykérés általánosan elfogadott jelzésrendszere:

Ha segélykérésünket nincs aki tovább vigye és jelezni kívánunk környezetünknek, több féle jeladó eszközt (elemlámpa, tükör, síp, vagy bármilyen hangjelzés) használhatunk, de Európában és a világ legtöbb túraterepén, a következő jelrendszerre kapják fel fejüket igazán az emberek.

Segélykérés: percenként hatszor (10 másodpercenként) leadott egy, hasonló jel, majd egy perc szünet, majd ismét 10 másodpercenként egy percen át tartó egy jel és egy perc szünet. Ezt érdemes először jó sokáig csinálni, amíg valamilyen válaszjelet nem hallunk. Fontos, hogy ne hagyjuk abba, amíg segítség nem érkezik, akkor sem, ha hallottuk, vagy láttuk a válaszjeleket.

Válaszjel: 1 percen át háromszor (húsz másodpercenként) leadott egy, hasonló jel, majd egy perc szünet, utána egy percen át ismét jelzés. Ezt nem kell sokáig csinálni, inkább ha vettük a segélykérést akkor azonnal cselekedjünk!

A tapasztalat azt mutatja, hogy a felkészültebb természetjárót ritkábban érik balesetek, azonban ha ez meg is történik gyorsabban és biztosabban tud reagálni a bajra. Legyünk tehát körültekintőek, elővigyázatosak, figyeljünk társainkra és hívjuk fel az ő figyelműket is a látható, vagy várható veszélyekre. Mindezek ellenére ne maradjunk otthon, hiszen van-e szebb egy a barátainkkal, családunkkal közösen megtervezett és megtett szép tavaszi, vagy őszi túránál. Az emlékek pedig idővel úgyis megszépülnek.

Isi voltam

Néhány kérdés és válasz még Overlandos koromból

A boltban ahol vásárolni szoktam azt szerette volna a kereskedő, hogy párban vegyem meg a túrabotokat, mert úgy jobban használhatom és egészségesebb. Ez így igaz, vagy csak valami kereskedői fogás?

Ezek a túrabotok már nem azok a fa husángok, mint amelyekkel gyerekkorunkban büszkén masíroztunk végig a rengetegen. Azt kell mondjam, hogy sport anatómiai szempontból csak egy pár bottal lehet biztonságosan térdeket, ízületeket kímélő módon közlekedni a hegyekben, nem beszélve arról, hogy a hegyről lefelé a térdízületeinken kívül, a derékízületeink is terhelve vannak, két bottal a terhelés jobban elosztható, a térdízületek tehermentesítése nagyobb. Tartásunk egyenesebb lesz, így a légzésünk is könnyebb. Arról nem is beszélve, hogy a helyesen használt bottal, kar és mellizmunk is átmozgatódik, nagy súly alatt a karnak és a hátnak is kifejezetten jó az átmozgatás, a vérkeringés is jobb.

Olyan esőkabátot keresek, ami megfelelően egészítené ki meglévő softshell kabátomat. Könnyű és erősen vízálló, amikor a softshell már nem elegendő.

A legfontosabb tényező gondolom a súly és a méret lehet, hiszen ez a kabát nem minden esetben kerül elő, a softshell mellett, melynek előnyeit most nem ecsetelném. Anyag szempontjából ebben az esetben a Gore-Tex Paclite lehet a nyerő, hiszen ezt kifejezetten helytakarékossági célok miatt fejlesztették, ki, több cég használ is ilyet kabátjaiban. Az igen erős és vízhatlan membránt egy vékony, integrált réteggel védik a bőr felől érkező káros anyagoktól (kozmetikumok, izzadtság) ugyanakkor emiatt jól gyűrhető, csomagmérete a hálós belső megoldású kabátoktól sokkal kisebb. Azonban ezeket a kabátokat nem hosszú trekking utakra, nagy tüskés bozótokon való átkelésre és hosszú kéményekben való forgolódásra tervezték, hiszen a méret és a súly az anyag kopásállóságának rovására csökkent. Vészhelyzetben, hirtelen jött esőben azonban garantáltan szárazon tartják gazdájukat.

Trekking és kajaktúrát tervezünk, azonban nem a megszokott körülmények között, hanem igen viharos és szélsőséges körülmények között. Milyen típusú sátrat érdemes választanom? Kupola, alagút, vagy aszimmetrikus?

A csúcsminőségű alagút és kupolasátrak ugyanannál a belső méretnél vizsgálva sokkal könnyebbek és stabilabbak, jobb a belső térkihasználásuk és még a viharos széllökésekkel is megbirkóznak, feltéve, hogy minden egyes rudat elhelyeztünk és a sátort az összes lehetséges helyen kimerevítettük, a karókat leszúrtuk. Ez azonban sziklás, vagy csupán vékony földréteggel rendelkező kavicsos helyen szinte lehetetlen. No, ekkor jön el a geodat, vagy asszimetrikus sátor ideje. A több egymást keresztező rúdnak köszönhetően a rendszer önmagát tartja, akár minimális karószám mellett, durva viharban is. A csupán egy keresztmerevítéssel rendelkező kupolához is több karót kell fixálnunk ahhoz hogy ne dőljön össze, nem beszélve az egyetlen keresztirányú merevítéssel sem rendelkező alagút sátrakhoz képest.

Milyen túrákhoz szükséges túrabot? Jó ha már egy könnyebb túrán van nálam egy, vagy ezt inkább csak magasabb, hegyen, nagyobb hátizsákos túrán tudom használni?

Egyszerű túrákhoz nem feltétlenül szükséges, kivétel lehet, ha sziklás, köves, avarral takart, esőtől, harmattól nedves, vagy jeges ösvényen haladunk. Alapvetően a túrabot, a hegyről való leereszkedés során praktikus eszköz, főleg az egyensúly megtartásában, kíméli az ízületeket és segít az egyensúly megtartásában. Természetesen a nagy zsákos, több napos túrák alatt tud igazán funkcionálisan működni, ezekhez igen jó minőségű botokra van szükségünk, hiszen ha úttalan utakon, vagy keményebb sziklás terepen kell átkelnünk, egyensúlyunk és napi teljesítőképességünk mindennél fontosabb lehet.

Az általam használt wax a bakancsom bársonyos felületét zsíros tapintásúvá tette és a színe is jóval sötétebb lett. Van-e olyan cipőápoló és impregnáló termék, amely a cipő eredeti kinézetén nem, vagy alig változtat.

Több ilyen termék is létezik. A membránnal (Gore-tex, Sympatex, Schoeller, stb.) ellátott lábbelikhez amúgy is csak olyan impregnálót ajánlanak a gyártók és nagy valószínűséggel a forgalmazók is, ami nem tömíti el a membrán, vagy a bőr pórusait. A hagyományos waxok – akár a szintetikus vagy méhviasz alapú impregnáló krémek – a velúr, nubuck bőröket minden esetben sötétítik, tapintásuk zsíros. A legtöbb impregnáló szereket készítő cég (Nikwax, Toko, Holmenkol) készít már speciális, szórófejes ápoló-, impregnálószereket, melyek szintetikus alapanyaga kevésbé színezi a bőrt és tömíti el a pórusokat, sőt kifejezetten Nubuk és antilopbőr cipőkre is van impregnáló, amelyek használatával száradás után a felület ismét bolyhosítható. Hasznosabb egyébként rendszeresebben kis mennyiségben használni, így a bőr kevésbé drasztikusan színeződik és a többszöri ápolás is előnyösen befolyásolja a bőr élettartamát és vízállóságát.

Melyik impregnálási eljárás célravezetőbb, jobb a funkcionális ruházatoknál? A mosószeres, vagy a szórófejes impregnálás?

Mindkettő hatékony lehet, hiszen a mosószerrel végzett impregnálás kényelmesebb és egyenletesebb, azonban sokakat irritálhat a belső felületet is ugyanúgy átjáró vegyianyag. A külső impregnálószerek között is megtalálhatjuk a megfelelőt, szórófejes, szivacsos kenőfejes változatban is.

Idén is részt szeretnék venni barátaimmal egy több napos hátizsákos kiránduláson, de valami gond lehet a hátizsákommal, ugyanis minden nap után iszonyatosan fáj a hátam és a derekam. Lehet hogy rossz zsákot választottam?

Akár az is elképzelhető, de egy jól megválasztott hátizsáknál is több tényező lehet ami miatt a túra után inkább a szakadékba dobnánk kedvelt hátasunkat.
Egyik ilyen fontos tényező a súlyelosztás. A hátizsák belsejében minden tárgynak meg van a maga helye. Egy sziklamászó, legalább olyan büszke a felszerelésének jó megválasztására, mint arra, hogy mit hová pakol zsákjában. Egy 60-70 literes túrazsák bepakolásának rendje nagyjából a következő. Alulra, nagy méretű könnyebb tárgyakat, (váltás ruha, hálózsák), felé a gerincoszlop közvetlen közelébe, a nehezebb nagyobb tárgyakat (víz, sátor, élelem pl. dobozban), mögé, a hátizsák külső része felé ismét könnyebb dolgokat (polár, esőkabát stb.) érdemes pakolni. A hátizsák felső részébe ismét nehezebb, de apróbb és a mindennapi használat során gyakrabban használt tárgyak (főző, elsősegélycsomag, pénztárca, elemlámpa stb.) kerülhetnek. Cél mindenképpen a nehéz tárgyak gerinc közelében való elhelyezése, illetve a terhek hát fölé magasítása. Inkább felfelé pakoljunk, mint lefelé és a gerinctől távolabbi pontokra, mivel így a derekunknak egy hosszabb erőkart kell ellensúlyoznia.
Másik hasonlóan fontos dolog, a hátizsák megfelelő beállítása. Ha súly, nem a megfelelő helyen terhel, hamarabb elfáradunk. A hátizsák derékpántjának legfontosabb feladata, hogy a zsák szinte teljes súlyát a medencénkre terhelje, gerincünknek csupán a kifelé ható forgatónyomatékot, vállainknak, pedig a teher egyensúlyát kell így megtartania. A zsákon található hevederek helyes beállítási sorrendje a medencénél lévő derékpántnál kezdődik, majd a vállpánt alsó és felső hevederével folytatódva visszatér a derékpánt oldalsó behúzójához.
Természetesen az is elképzelhető, hogy teherbírásán felüli kategóriát 70-80 literes zsákot választott, vagy egyszerűen nem jó modellt, hiszen nem hiába különböztetnek meg a gyártók több felhasználási területet (hegymászás, gyalogtúra, kerékpáros, utazó hátizsákok… FÉRFI-NŐI!!!). A hátizsák kiválasztása komoly valamint időt és embert próbáló feladat, de a megfelelő modell kiválasztása után már csak az örömöknek juthat hely a programok között.

Sajnos egy tavalyi túrán kiszakadt az egyébként szuperül működő héjkabátom. Van-e mód a javítására, akár házilag, vagy szerviz körülmények között?

A funkcionális ruházatok többségében a belső részen egy háló védi a membránt (Gore-tex, Sympatex, Schoeller, Dermizac stb.) a sérülésektől, szennyeződésektől. A külső szakadást orvosolni tudjuk egy megfelelő, a legtöbb túraboltban már beszerezhető foltjavító kittel. A hálót a sérülés magasságában felbontjuk, vigyázva, hogy az eszköz (tű, olló) amivel a varrást bontjuk, ne okozzon kárt a membránban. A külső és a belső oldalra is hasonló méretű és alakú foltot vágunk ki az anyagból. Ez lehet egyedi színű, de célszerű a további javításokhoz színtelen, átlátszó javító anyagot beszereznünk.  A foltot kör alakúra és mindenképpen nagyobbra vágjuk a sérüléstől, kb. 1cm-rel, mivel úgy jobban tart majd és strapabíróbb is lesz. Mivel ezek öntapadóak felhelyezésük könnyű. A külső oldalon egy kevésbé ragacsos cellux szalaggal rögzítsük a sérülést, majd kifordítva a kabátot tisztítóbenzinnel mossuk tisztára a belső felületet. A kivágott egyik foltot, miután a benzin elillant erősen nyomjuk a kívánt helyre, majd ujjainkkal erősen nyomogatva rögzítsük. A külső oldalon, eltávolítva a ragasztószalagot, ugyanezt az eljárást követve ismételjük meg a foltozást. Miután visszavarrtuk a belső hálót, indulhatunk is a következő nagy túrára. Természetesen a túraboltok legtöbbje kiépített szakszervíz kapcsolatokkal rendelkezik, így tőlük is érdeklődhetünk a javítás lehetséges helyszíneiről.

Isi voltam

Hálózsák és derékalj - a következő nap záloga

Hajnal van. Alábbhagyott a vihar bömbölése, odakint néma csend. Huhh de jót aludtam, gondoltam magamban a puha hálózsák belsejében, ami nem is baj, hiszen ma ismét nehéz nap vár ránk. Egész más így minden a felkelő nap fényében, ahogy bevilágítja a sátor belsejét, melyet már nem dobál a szél. A csendet viszont valami furcsa nesz töri meg, de ez már a sátor belsejéből. Most hallom csak, hogy társam vacog. Tudtál aludni? – kérdem tőle. Ahh… miről beszélsz? Egész éjjel fáztam. Lehet, hogy mégis a másik zsák lett volna a jobb?

Biztos veled is fordult már elő hasonló eset, melyben vagy Te voltál a szenvedő fél, vagy a segítő barát. Sokan nem is gondolnák, hogy egy megfelelő hálózsák kiválasztása mennyi körültekintést és ismeretet igényel. Azt viszont már lehet többen, hogy egy rossz választás bizony néha gyötrelmes, álmatlan éjszakákkal ajándékoz meg minket.

Ezúttal nyári és három évszakos hálózsákokat szeretnék Neked bemutatni, melyeket főleg a kishazánkban legismertebb és legkelendőbb márkák közül válogattam össze. Ha már van zsákod akkor azért érdemes elolvasnod, hogyan is érdemes ápolnod, tárolnod, ha pedig még most készülsz csak beszerezni egyet, akkor azért, milyet is válassz? 

Hőmérsékleti értékek

A hálózsákokon feltüntetet hőmérsékleti adatok tulajdonképpen a legfontosabb paraméterei a zsákoknak. Komfort érték, extrém tartomány stb., ezekkel a szakszavakkal meg kell ismerkednünk, ha pontosan tudni szeretnénk, választott hálózsákunkra hol és milyen körülmények között számíthatunk.

A hálózsákokat ma, felhasználási területüktől függően – nevükből bővebb kommentár nélkül is érthető – három főtípusra oszthatjuk: Nyári, három évszakos és négy évszakos. Egy trópusi, vagy mediterrán tengerparti túrára nyári, nyári magashegyi túrára, vagy hazai őszi, tavaszi túrákra három évszakos, egész éves magashegyi, expedíciós, vagy téli hazai túrákra négy évszakos hálózsákot ajánlunk, töltettől függetlenül.

Ha következő számokat látjuk a zsákon (+22, 3, -6) meglepődhetünk, hiszen első ránézésre azt gondolnánk, ez a zsák télen és nyáron is jó. A megfejtés azonban a zsák komfort értéke, mely a legtöbb gyártónál a zsák középső értéke, jelen esetben a +3 fok. Komfort értéken azt a hőmérsékleti adatot értjük, amely külső hőmérsékleten egy egészséges felnőtt ember a hálózsákban még nem fázik. Ez az adat a zsák valódi fokmérője. No persze itt máris beleszólhatnánk, hogy én takaróban sem fázom 3 fokban, vagy hát hogy megfagyok, ha odakint három fok van.

Egy megfelelő zsák kiválasztásakor rengeteg körülményre figyelemmel kell lennünk:

Mit jelent az extrém érték a zsákokon? Ez az adat adja meg, hogy milyen hőmérséklet alatt számolhatunk komolyabb károkkal szervezetünkre nézve (fagyás, hypotermia). Ezeket az adatokat csupán azért jegyezzük meg, hogy végszükség esetén zsákunkra milyen minimum hőmérsékleten számíthatunk. Semmiképpen ne használjuk ki keményebb túrán a zsák ezen értékeit, mivel hosszabb távon a pihenés teljes hiányával, kihűléssel is számolnunk kell.

A zsákokon szereplő – a komfort érték alsó és felső határaként megadott számadat a komfort tartomány. A fenti adatok szerinti zsákot tehát akár nyári körülmények között is használhatjuk, persze 20 fok körül már biztosan melegünk lesz benne, bár ezen talán a legkönnyebb segíteni.

FONTOS!
A zsákokon feltüntetett adatok első ránézésre sok esetben megnyugtatóak, vagy akár kétségbeejtőek is lehetnek. Miért van az néha hogy egy árban olcsó hálózsákon a komfort tartomány sokkal alacsonyabb hőmérsékleti tartományt jelöl meg, mint egy márkásabb, ismertebb modell jóval drágább modellje? Erre nézve természetesen mértékadó lehet egy ismert márka alapból magas (fejlesztést, technológiát és profi, időtálló anyagokat rejtő logója) színvonala, de sajnos az üzleti etika kiismerhetetlen bugyrai is csapdákat rejthetnek a kevésbé tapasztalt vásárló számára. Mindenképpen kérjük ki szakember, tapasztalt ismerős segítségét a vásárlás előtt, sokat spórolhatunk azon, ha céljainknak megfelelő zsákot sikerül vásárolnunk!

A megfelelő hőmérsékleti érték kiválasztása

A zsákok ezen adatait a gyártók mindig saját módszereik szerint állapítják meg. Vannak akik a beépített anyagok adatai alapján, vannak akik komoly vizsgálatokkal előzik meg az adatok publikálását… és vannak olyanok is sajnos akik csak a hasukra ütnek.

A megadott paraméterek mellett azonban sok más fontos körülmény van, ami behatárolhatja egy zsák komfortértékét, egyéb adatait. Ezek pedig mi magunk vagyunk: hőháztartásunk, egészségi állapotunk, fizikai kondíciónk.
Mindenkinek más és más a hőérzete; vannak fázósabb emberek, és vannak, akik egy hideg éjszakát könnyebben átvészelnek. Jobban fázunk, ha kimerültek vagyunk, ha éhesen fekszünk le. Nem mindig jó, ha túl sok ruha van rajtunk, de az se ha túl kevés.  Ha fázósak vagyunk, érdemesebb egy kicsivel melegebb hálózsákot választani, mint amire terveink szerint szükség lehet. Hölgyeknek eleve célszerű melegebb modellt használni. Kicipzározni bármikor ki lehet a zsákot.

A zsákok lelke – a töltőanyag

Az ősi töltet természetes alapanyaga a libapehely volt hosszú időkön keresztül, sőt hódító útja máig töretlen, hiszen ilyen kis tömeggel ekkora teljesítményre még a legmodernebb szintetikus töltőanyagok sem képesek. Tudása abban rejlik, hogy szerkezete üreges és óriási mennyiségű levegőt tud megkötni, amellett hogy a levegőt könnyen és nagymértékben ki is lehet szorítani belőle, tehát kis helyre összecsomagolható. Rendkívül rugalmas és tartós, azonban van néhány hátránya is: nedvesen nem képes a hő megfelelő tárolására és összeesik és nagyon nehezen szárad ki. Emellett pedig igen magas ára is van. Ma már kifejezetten csak a téli hálózsákok töltésére használják, a három évszakos zsákokban egyre inkább már a szintetikus anyagok vannak dömpingben.

Adva tehát a feladat a mesterséges anyagok számára: Hasonló melegséget és súlyt produkálni akár nedvesen is. A mai modern töltőanyagok már elég jól megközelítik a pehely jó tulajdonságait, sőt több helyen túl is szárnyalják azt. A technológia igen gyorsan és több irányba fejlődik, elég nehéz naprakészen követni a gyártók újításait.

A szintetikus technológia alapeleme a hajszáltól sokkal vékonyabb poliészter szál, mely üreges. A műpelyhek ennek a szintetikus anyagnak a bolyhozásából keletkeznek, tapintásuk is olyan, mint a valódi pehelyé. Különbözőségük a bennük tárolható levegő mennyiségétől és a tárolási időtartamtól függ. Ezt konyhanyelven úgy fejezhetjük ki, hogy mekkorára képes eredeti állapotából felfúvódni, illetve ezt az állapotát mennyi ideig képes megtartani. Sajnos a szintetikus töltetek ezen tulajdonsága a használattal, mosással együtt romlik, a libapehely e téren tartósabb.

A hálózsákok külső anyaga, egyéb jellemzők

A jó nyári hálózsákok nagyon kicsik és könnyűek, jellemzően 1 kg súlyúak. A három évszakos zsákok tömege 1-1,7 kg közt mozog. Az összecsomagolt méretüket nagyban csökkenthetjük, ha ún. kompressziós tokot kapunk a hálózsákhoz. Ez azt jelenti, hogy a tartó-tokon általában négy hevedert találunk, amiket ha jól összehúzunk, akkor a hálózsákban lévő levegőt kinyomva jelentősen csökkenthetjük a hálózsák térfogatát.
A hálózsákok különböző hosszúságban készülnek, ezzel igazodva az eltérő testmagasságú emberekhez. Ha nem vagy 180 cm magas, akkor neked tökéletesen elég egy kisebb méretű hálózsák is, így nem képződik a lábadnál jelentős „űr”, amit egy hideg éjszakán úgysem tudnál kellőképpen felmelegíteni. Tanácsos megnézni vásárláskor, hogy a kinézett hálózsák hossza passzol-e a testmagasságodhoz.
A hálózsák formája „múmia” típusú legyen; ez veszi fel ugyanis a legjobban az alakod és ez tartja a legjobban a hőt. Lehet néhol kapni téglalap alakú hálózsákot is, de ezek messze nem olyan melegek, mint a „múmia” típusúak.
Léteznek jobb, illetve bal oldali cipzárral rendelkező hálózsákok, attól függően, hogy jobb- vagy balkezes vagy-e. Az azonos típusú, ellentétes oldalon futó cipzáros hálózsákokat, a romantikát kedvelő párok akár össze is cipzározhatják, bár ez hideg éjszakákon nem célszerű, mivel a nyaknál ilyen esetben nem lehet úgy összehúzni a hálózsákot, mint ha csak egy valaki aludna benne.

Külső anyag:

A mai modern hálózsákok külső anyaga ma már mindenképpen valamilyen műszálas textil, szakadásbiztos ripstop, vagy más erős, de könnyű anyag. Itt is, mint minden más outdoor terméknél érvényes a fejlesztés azon iránya, miszerint tartós, de könnyű anyagokkal kísérleteznek a gyártók. A belső anyag szintén ezen kritériumok alapján lehet pamut, vagy valamilyen természetesebb hatású poliészter szövet. A pamut ugyan kellemes tapintású és első érintésre is melegebb érzetet kelt, azonban sokkal nehezebb és nagyobb helyet igényel, mint a hasonló méretű műszálas anyag. Nem beszélve arról, hogy egy műszálas belső sokkal jobban szellőzik.

A felhasználás komfortját nem csak a használt anyagok, hanem a zsák formája is befolyásolhatja. Alapvetően kétféle hálózsákformát ismerünk:

Múmia: A szabás legfontosabb előnye az, hogy kevesebb anyagot igényel a zsák, illetve mivel alakjánál fogva közelebb van testünkhöz, kisebb légréteget kell felmelegítenünk, tehát energiatakarékosabb. Sokan viszont kényelmetlennek tartják szűk formáját. Természetesen a múmiaformának is vannak szűkebb (extrém felhasználás (és bővebb szabású modelljei.

Négyszögletes zsákok: Itt értelemszerűen a fordítottja igaz. Bővebb szabásuk miatt kényelmesen el lehet bennük férni, akár szét is cipzározhatóak, azonban nagyobb méretük miatt arányosan nagyobb a súlyuk is és nagyobb belső teret kell felmelegítenünk is. Emiatt ezeket a zsákokat inkább melegebb időre javasoljuk.   

A hálózsák kiválasztásának folyamata

Szaküzletben az első kérdés az lesz, hol, milyen körülmények között szeretnéd használni a zsákot. Érdemes a vásárlás előtt az utazási irodától, ismerőstől, túravezetőtől, vagy akár maguktól az eladóktól is tanácsokat kérni, a célterületen várható időjárásról.

·    Ha szabad ég alatt fogsz aludni, a hálózsák alsó komfortértéke a hajnalban várható leghidegebb hőmérséklet legyen. Ha sátorban, ez pár fokkal lehet magasabb, ha fűtetlen házban, akkor az függ az évszaktól és a ház elhelyezkedésétől (magashegy, ősz-tavasz). Ha melegebb éghajlatra utazol, akkor természetesen a zsák felső komfortértéke is mérvadó. Sajnos nincs minden területen egyaránt használható zsák, ha egyszerre indulsz trópusokra és magashegyre, bizony kénytelen leszel legalább két zsákot beszerezni.
·    Nagyon fontos a magasságunk és a zsák hosszának aránya. Egy kisebb termetű embernek nehezebb egy nagy zsákot felfűtenie és melegen tartania, vagy egy magasabb ember számára is jó, ha van még némi feles hely egy zsákban, ahová összekuporodhat.
·    A komolyabb zsákok már mind olyan technológiával készülnek, melyek megakadályozzák a meleg kiáramlását a varratoknál. Ezek belső szerkezete trapézformájú, egymás között plusz légréteggel szigetelt sejtekből, egymást átfedő (palánktechnológia) sejtekből, illetve jobban és kevésbé, vagy más alapanyagokkal megtömött cellákból áll. Mivel a zsákok alsó felére nagyobb és tartósabb nyomás nehezedik használat során, mint a felsőre, sok típusnál erősebb, rugalmasabb anyaggal töltik azt, ezen kívül pedig a kihűlésnek legjobban kitett fej és lábrészt plusz töltőanyaggal melegítik egyes modellekben.
·    A megtermelt hő a hálózsák legnagyobb értéke. Megtartására több apróság vigyáz még a tölteten kívül a zsákban. Ilyen a hőgallér, melyet nyakunk körül tudunk összehúzni, úgy hogy mozgásszabadságunk még megmarad. A kapucnikat is össze tudjuk húzni, emellett a végigfutó cipzár mögött is futhat egy szigetelő anyaggal töltött szalag, mely a cipzár fogai között kiáramló meleget tartja vissza... és hát persze néha maga a cipzár is beleakad.

Praktikus tanácsok a hálózsák használatához

- A hálózsák hőszabályozó eszközei a következők: oldalcippzár, hőgallér, kapucni. Ha ezeket behúzzuk és beállítjuk, akkor meglepetés nem érhet bennünket.
- Nagyon fontos, hogy a testhő közel 50%-át a fejünkön keresztül is elveszíthetjük, a kapucni tehát alapvető eleme a hálózsákoknak (a legtöbb nyári, téglalap alakú hálózsáknál ezek már eleve hiányoznak).
- Fontos az is miben alszunk. Téves az a régi elmélet, miszerint ha hideg van, akkor több rétegben fel kell öltöznünk zsákunkban, mert csak így garantált a nyugodt álom. A probléma az, hogy ha több réteg van rajtunk, akkor csupán a rétegeket fűtjük, a külső – a hőt valószínűleg legjobban tartó – rétegre viszont már nem marad annyi energiánk hogy kifűtsük, így az lassan felveszi a kinti és a saját hőmérsékletünk átlagát, tehát egész este a saját hálózsákunk fog hűteni. Ellenben ha csak egy vékony aláöltözetben, rövidnadrágban és zokniban alszunk akkor a termelt hőnk egy az egyben a zsákot fogja melegíteni, ami ha jól választottunk, meg is tartja azt. Természetesen ez csak akkor működik így, ha a zsák eleve bírja a kinti hőmérsékletet. Egy nyári hálózsákban hidegben is elkél a plusz ruha.
- Ha a kellemes esti meleget párunkkal is meg kívánjuk osztani, a legtöbb gyártó készít most már összecipzározható (balos-jobbos) hálózsákokat is.

A hálózsák tárolása és tisztán tartása

A kiválasztás és vásárlás metódusa után egy újabb feladat következik a minden bizonnyal kellemes használat mellett: a zsák tárolása, tisztítása és eredeti állapotának megóvása.

Sokan nem gondolnák, de a tárolás elsődleges fontosságú egy jobb minőségű darabnál, hiszen ha tokjába gyűrve pihen egész évben, akkor a benne lévő töltőanyag szépen lassan összetömörödik, rugalmatlanná válik, ezáltal elveszíti legértékesebb tulajdonságait. Helyigényes, de ha egy mód van rá, felfüggesztve, vagy ágyneműtartóban tároljuk két használat között. Szállításhoz használhatjuk a kapott tokot, vagy kompressziós zsákot, de huzamosabb ideig ne tároljuk benne. Összecsomagolásnál pedig feledjük el nagymamánk precizitását. Ne hajtogassuk. Nyugodtan gyűrjük be tokjába.

Manapság már nagyon jó szintetikus mosószereket lehet kapni, így a zsákok tisztán tartása megoldható, azonban a rutinos túrázók, mászók tudják, hogy a mosatlan hálózsák a jó hálózsák. Amíg lehet kerüljük a mosást, így is megőrzünk valamit az eredeti technikai jellemzőkből. Azonban, hogy alvás közben ne egy koszos zsákba kelljen belebújnunk, érdemes beszerezni egy kivehető bélést, mely selyemből, vagy egyéb vékony műszálas anyagból készül és pont arra hivatott, hogy a leginkább szennyeződő részt megvédje. Ezt a plusz zsákot aztán annyiszor moshatjuk, amennyiszer akarjuk. Állítólag még az alsó komforttartományt is kitolja. Ha mégis mosni kell, akkor viszont szerezz be speciális mosószert, mely a legtöbb túraboltban kapható.

Derékalj

Az én ágyam az én váram…. mondhatnók. Régen talán egyet jelentett a túrázás a kényelmes alvás teljes feladásával, azonban manapság már nagyon profi eszközök állnak rendelkezésre, ha két túra között is pihenni szeretnénk, nem csak utána otthon.
A derékalj megfelelő kiválasztása nem csupán luxus, hanem hálózsákunk kiegészítője, hiszen ha zsákunk alulról rosszul van szigetelve, akkor nem csak az álmatlan éjszaka, de a kihűlés veszélye is garantált. Sátorba, bivakoláshoz (szabadban, természetes fedett helyen való alvás) alapvetően kétféle derékalj közül választhatunk.

Polifoam: Már-már önálló kategória, pedig csupán egy típusa a habos anyagból készült matracoknak. Ebből is kétféle létezik. A leginkább elterjedtebb a nyitott cellás (ez a polifoam), a másik pedig az isocell, már a neve is mutatja, apró kis cellái zártak. Cellák esetében itt az apró kis buborékokra gondolok melyek a szigetelésről és a kis súlyról gondoskodnak.
Előnyeik: Nem igényelnek ápolást, igénytelenek használat, szállítás és tárolás közben, olcsók
Hátrányuk: Nedves közegben megszívják magukat némi vízzel, ez rontja a komfortértéküket.

A komfortfokozat következő szintjén az önfelfújódó matracok állnak. Ezek külső anyaga is igen tartós, több rétegből állnak, azonban sérülékenyek. Belsejükben legtöbbször szivacs, vagy erősebb, rugalmasabb hab található, mely magától kiteríti az összetekert matracot. Mivel a bennük zárt levegő tökéletesen szigetel, hideg, nedves helyekre is tökéletes választás.
Sajnos ezek között a jó minőségű darabok igen drágák, bár ma már a legtöbb gyártó olcsóbb kivitelben is készít modelleket. A választék ma már óriási közöttük. Széles, keskeny; vastag, vékony; rövid, hosszú; szinte mindenki talál a célnak megfelelő modellt.
Tárolásuk a hálózsákokhoz hasonlóan helyet igényel, hiszen nyitott állapotban tovább megőrzik felfújódó képességüket.

Teljesítményünk záloga nem csak mentális és fizikai erőnkben, hanem regenerálódási képességünkben is rejlik. Ennek legfontosabb eleme az alvás. Ha pedig egy szép túra után kényelmesen és megfelelő melegben hajtjuk fejünket álomra, ugyan mi tarthat minket vissza attól, hogy az előző napi élményekre rákontrázzunk!

Isi voltam

Túra GPS-ek tes(z)t közelből (2/1)

Délelőtt még minden szépnek indult. A csúcsig vezető szakasz fárasztó volt ugyan, de megérte. A mászás emlékezetes, a kilátás pazar, a jelzések tökéletesek, igaz a falon nem nagyon téved el az ember, ha más is megy előtte. No, de egy kicsit sokat, talán túl sokat is időztünk a fotózással és hát nem egy csúcscsoki is eltűnt az arcunkban. Dörögni csak távolabb dörgött, de a felhők vészesen közeledtek. Hé… a visszaút milyen? Hát elég hosszú. No, akkor toljuk odébb a szekeret, irány a plató, majd a szerpentin lefelé. A felhő azonban áthatolhatatlan falként tornyosult már előttünk, az addig egyértelmű jelzések eltűntek a télről megmaradt hófoltok alatt, no és önkéntes túravezetőink is biztosan a házban kortyolgatják már a söröcskét. Mindenfelé zizegő köd, és szemerkélő eső. No akkor kinél is van GPS?

A ma már széles körben, munka- és hobbiszinten is elterjedt GPS-technológia talán olyanoknak is felkeltette érdeklődését a természetjárás, a vadon biztonságos felfedezése iránt, akik korábban még megrettentek egy térképtől, vagy az azon történő tájékozódástól az eltévedés veszélyét latolgatva. Az elmúlt években a GPS használhatóságát már nem csak az azt iparszerűen használó repülősök és hajósok tapasztalhatták meg, hanem a természetjárók, kerékpárosok, vadászok és ládavadászok is, hiszen a technológia fejlődésével, megbízhatóbbá válásával (és persze a készülékek árának csökkenésével) a műholdas navigáció tért hódított a hobbifelhasználók körében is.

A GPS-készülékek és a navigáció alapelemeiről itt most helyhiány miatt nem írnánk, ezekről következő számunkban olvashatsz néhány ismertebb és jól bevált készülék bemutatása mellett. A továbbiakban pedig megtudhatod, mire is kell figyelned egy túra GPS használata közben, hogyan tudod képességeit leginkább javadra fordítani és melyek azok a gyengék, melyekre tekintettel kell lenned a nagy kaland közben. Ezúttal csupán a túrázás, természetjárás során használható legfontosabb tippeket, tanácsokat osztanánk meg veled, illetve kívánunk segítséget nyújtani egy megfelelő modell kiválasztásához és annak gyakorlott használatához. 

Térkép vagy GPS?

A túrázásra tervezett GPS-ek főleg helyzetünk pontos meghatározására alkalmasak, illetve megtett vagy megtervezett útvonalunk adatainak rögzítésére. A készülék kiemelt szempontjai között szerepel a kis méret, kis súly, egyszerű kezelhetőség, illetve az hogy autóban, kerékpáron és akár hátizsákunkon, vagy nyakunkban is jól tudjuk rögzíteni.

Örök kérdés marad a szkeptikus térképesek és az optimista GPS-t használók között, hogy felválthatja-e a hagyományos tájékozódást, tájolást a modern technológia, sőt kiszorítja-e a nyomtatott térképeket a hobbijellegű természetjárásból. A válasz nehéz, az viszont biztos, hogy egy ideig együtt kell még élnie a régi és az új navigációnak, egyiknek-másiknak is rengeteg előnye, hátránya van.

A komplexebb tájékozódást és terepismeretet nyújtó hagyományos térképeket ma sem nélkülözhetjük, még egy tökéletes készülék mellett sem. A GPS tökéletes eszköz helymeghatározásra, mérésekre, az útvonal rögzítésére és navigációra, de véleményem szerint a terep átlátásához, az útvonal és a látnivalók megtervezéséhez még hosszú ideig használni fogjuk a nyomtatott térképeket is.

A GPS-készülék önmagában más szempontból is félkarú óriás, hiszen az útpontok, térképek, útvonaltervek, mért adatok le- és feltöltéséhez szükségünk van egy számítógépre, nem beszélve arról, hogy az elérhető frissítések letöltése is csak internetes úton lehetséges. 

Magát az alapkészüléket is sok mindennel kell bővítenünk a vásárolt csomagtól függően, hiszen a legtöbb modern gép már bővíthető memóriakártyával, néhány tartós használatra termett tölthető akkumulátor, egy autós akkutöltő, adapter vagy külső antenna is hasznos dolog lehet, ha kedvencünkre nemcsak a vészhelyzetekben akarunk számítani. Általában ma már része az alapcsomagnak a számítógéppel való kommunikációra szolgáló adatkábel is. Emellett a gyártók rengeteg tartozékkal egészítik ki széles készülék palettájukat. 

Sose feledd! A GPS csupán a tájékozódást segíti. Tájékozódnod és döntened neked magadnak kell!

Nosza tehát, vedd kezedbe „drágaságod” és indulj neki egy közeli, jól ismert erdőnek. Próbáld ki élesben, de biztonságos terepen, teszteld és kísérletezgess, hogy ha elindulsz a vadonba, akkor ott meglepetés már ne, csak az élmények sora várjon!

Néhány praktikus tanács, ha elmarad mögötted a város ! 

Tartsd készülékedet mindig 3D (szélesség, hosszúság és magasság adatok ismerete) üzemmódban, néhány modell nem is működik a 2D és 3D mód között. 3D módban akkor van a gépezet, ha 3 vagy annál több műholdat lát, ezt a GPS műhold képernyőjén követheted nyomon. Ha az előző kikapcsolás óta több száz, vagy ezer kilométert utaztál, érdemes referenciapontot váltanod, azaz kézi úton bejelölni, hogy nagyjából hol is vagy, hogy a készülék minél előbb élesedhessen. Néhány modellnél ez viszonylag gyorsabban lezajlik. Mindig győződj meg arról, hogy a megfelelő térképet használod, megfelelőek-e a gép magassági adatai, pontos-e az északi jelzés, illetve a koordinátarendszer. Ezeket a legtöbb gépben kalibrálni lehet. Néhány modellben a gyári beállítások lépnek újra életbe, ha kikapcsolják őket. Ha teheted, frissítsd térképeidet! A jó vétel érdekében érdemes az antennát mindig az ég felé irányítva tartani. Mielőtt döntést hozol a következő irányváltásnál, győződj meg arról, hogy a készülék elegendő jelet fog! Mindig legyen tartalék elemed. Ebből legalább dupla annyi legyen nálad, mint ahány napra tervezed a túrát. Amíg nem szükséges, ne használd a háttérvilágítást, jól fog jönni még az energia később. Mindig figyeld a készülék elemeinek töltöttségi állapotát! A GPS-ek nagy energiafogyasztók, az elemeket nem merítik le teljesen, így ha már nincs kellő feszültség bennük, akkor cserélni kell. Használj lítiumelemeket, mivel ezek érzékenyek legkevésbé a hidegre, 20–30%-kal könnyebbek is társaiknál és akár egy éven keresztül is megtartják töltöttségi állapotukat. Állítsd be készülékeden az általad, a térképen és a környéken használt mértékegységeket, hogy méréseid pontosak legyenek. Mielőtt elindulsz a vadonba, rögzítsd kiindulási pontodat a készüléken, így biztos lehetsz abban, hogy ha minden kötél szakad is, visszatalálsz. Útközben az elágazásokat, fontos tereptárgyakat is bejelölheted, az elágazásokban, ha éppen trekkelsz, akkor azok irányát is berajzolhatod. Adj a GPS-útpontoknak beszédes neveket, pl. ha a Bükki Nemzeti Parkban kóborolsz, akkor BNP1, vagy valami hasonlót. Később jól jöhet majd az azonosításnál. Mindig győződj meg hogy bekapcsoltad a track üzemmódot! Ha rögzíted az útvonalat, bajban könnyebben visszatalálsz. Ha menedékházhoz, csúcsra, kilátóhelyre érsz, aminek ismered a pontos magasságát, kalibrálhatod készüléked pontosságát. A készüléket tartsd mindig jó vételi pozícióban, elérhető és biztonságos helyen! Legyél egy kicsit kételkedő! Ha rossz, vagy gyenge a vétel, vagy nem vagy biztos a használt track megbízhatóságában, figyeld mindig az utat és a track vagy a jel pontosságát. Teszteld a készüléket és gyakorolj ismerős környezetben, mielőtt a vadonba indulnál! A gyors és biztos kezelés meghálálja magát a terepen. Mindig legyen nálad papíralapú térkép, esetleg tájoló is! 

Anomáliák és problémák a vétel során

Egy készülék navigációja és a kijelzőn való tájékozódás teljesen más, mint amit egy térképen megszoktunk. Ezt rögtön fel fogjuk fedezni, ha bekapcsoljuk és elindulunk, hiszen pontosan látjuk hogy merre járunk, milyen a tempónk, hány percre van egy fontos pont, ellentétben a térképpel, ahol ezt csak bonyolultabb módszerekkel követjetjük nyomon. Rendkívül fontos azonban az, hogy a GPS gondolkodásmódját is értsük és tudjuk, hogy az útvonalat mi magunk választjuk. Egy-egy készülék hasonló körülmények között, eltérő eredményt ad navigáció közben és másképp is reagál különböző helyzetekben. Sokszor egyértelműbb térképen bejelölnöd pozíciódat, a GPS-nek mégsem sikerül. Vajon mi ennek az oka? 

Miért van az, hogy bekapcsolás után sokszor a készülék nem mutatja egyből a valós pozíciót, hanem viszonylag sokat kell rá várni?

Bekapcsolás után a készülék a legutóbbi használat helyszínének adatait keresi vissza és csak utána veti össze az aktuális műholdállással. Így tud a már ismert helyszínen gyorsan élesedni. Nagy távolság (több száz kilométer) megtétele után segíthetünk a gyors élesedésben, ha manuálisan adjuk meg tartózkodási helyünket, vagy legalább körülbelüli helyünket.

Miért van az, hogy ha bekapcsolt állapotban kiveszem a hátizsákból, a gép egyből a műholdak keresésébe fog?

A műholdjelek viszonylag gyengék, ha leárnyékoljuk a készüléket (legyen az akár a táskában, valamivel lefedve), a vétel gyengül, vagy megszűnik. Elővétel után a szabad eget és az erősebb jeleket érzékelve a készülék erősebb vételre törekszik. 

Szűk szurdokokban a vétel borzasztóan rossz, vagy akár meg is szűnik. 

Szabad égboltnál a magasság- és pozíciópontosság akár néhány méter pontosságú is lehet. Néha azonban elég csak egy nagyobb szikla mögé beállni, a jel egyből elvész, de akár nagyobb ködben, vagy viharfelhővel felettünk sem lesz tökéletes a vétel és így a pozíciómeghatározás. Ha lát is egy szurdokban műholdat készülékünk, azok bizonyára nem egy többdimenziós térben, hanem egy sorban állnak felettünk, így a pozíció meghatározás adatai nem lesznek elegendőek a pontos számításokhoz. 

Túratervezés helyi vezetőkkel

Annyi szépet és jót hallottam már a Garda-tó környékéről. Kerékpárosok, sziklamászók, via-ferratások és a hozzám hasonlóan csak egy kis sétára vágyók mind-mind megtalálják a maguknak való időtöltést. De hát hogy vágjak bele egy túratervezésbe, ha még sohasem jártam ott? Itt jön be a képbe a GPS! Segítségül hívom Guidót vagy Giuseppét, akik a helyszínen laknak, így tőlem sokkal jobban ismerik a legszebb helyeket és a terepet. Kismilliószor bejárták már a környék legjobb kerékpáros útvonalait, vagy turistaösvényeit, sőt azt is tudják hol a legjobb a strangolapreti. A helyi internet oldalakról nemcsak térképeket és útpontokat, hanem akár kész trackeket, vagy útvonalakat is le lehet tölteni, úgyhogy előtte fórumokon kérhetem ki a korábban ott járt, vagy tőlem sokkal tapasztaltabb helyi erők véleményét. Aztán néhány gombnyomás és már fenn is a gépemen az útvonal: egy gyönyörű túra a tó körül kerékpárkölcsönzővel, étteremmel, pihenővel. 

Végezetül álljon itt néhány hasznos oldal itthonról és a közelből, szoftverek, készülékek, forgalmazók és gyártók feltérképezéséhez… és persze rengeteg, rengeteg fórum, ahol tőlünk sokkal, de sokkal profibb dzsípieszesek osztják a tudományt: 

http://gpsterkep.lap.hu/

www.garmin.hu

www.openmaps.eu

www.geocaching.hu

www.turistautak.hu

http://gps.lap.hu/ 

Isi voltam

Milyen könnyű bakancsot válasszunk és hogyan?

Túrázók, túrabolt vezetők és a felszereléseket gyártó cégek is megegyeznek abban, hogy a túrafelszerelés legfontosabb darabja, a jól, konkrét felhasználási területre választott túracipő, könnyű, vagy robosztusabb bakancs.

Hogy miért kell a szokottnál több időt, energiát és hát pénzt is áldoznunk erre a darabra?

A bakancs az a felszerelés, amely túra közben a legintenzívebb használatnak (talaj, hideg, nedvesség, súly) van kitéve, tulajdonképpen a jó túra alapvető záloga. Egy-egy bevált, vagy kevésbé sikeresen választott régi vagy új darabról a turista olyan történeteket tud mesélni, melyekben benne van egy egész idény öröme és bánata, egy több hetes kaland távoli hegyeken… szóval minden, ami egy túrát széppé, emlékezetessé tehet, a szó mindkét értelmében.

Ezúttal a rövid őszi séták, hazai természetjárások elengedhetetlen kellékét néhány könnyű trekking bakancsot kívánok Nektek bemutatni.

A multisport cipők és a most bemutatandó könnyű bakancsok közötti határvonal egyáltalán nem olyan konkrét, ha a felhasználási területet vesszük górcső alá. Ami jelenlegi körképünkben leginkább a szemünk előtt lebegett, az a termék túracipő, bakancs volta, már amennyiben a magas-, vagy középmagas felsőrésszel, vastagabb, strapabíróbb talppal készült, vízálló modelleket annak tekintjük.

Könnyű bakancs alatt ezúttal tehát azokat a tavasztól-őszig hordható, magas, vagy félmagas szárú, textil és (vagy) bőr felsőrésszel, mindenképpen valamilyen vízálló, lélegző membránnal készült darabokat értjük, melyek akár egy rövid egy napos, kisebb erdei sétától kezdve, a több napos, középhegységeinkben megtett hátizsákos túrákra is alkalmasak lehetnek. A határok persze elmosódhatnak, de ha egy multisport cipő és egy alpesi bakancs közötti területen járunk, akkor a felhasználási terület is óriási, a felhasználói igények szintén sokfélék, kell is hogy sok és sokféle termék legyen ajánlható ezen a téren.

A bakancs, mint testrész, avagy miért fontos a jó bakancs?

A turistának azt jelenti a bakancs, amit egy jó mászócipő jelent a sziklamászóknak: megbízható társat az eredményes, vagy csak éppen kellemes hétvége, pihenőidő eltöltésében.

Mint azt a bevezetőben említettük, ez a felszerelés és rajta keresztül lábunk az, ami a legtöbb kellemetlen dologgal találkozik a túra során. Viseli testünk és zsákunk súlyát, megtart, ha csúszik a terep, melegen és szárazon tart, ha nedves, vagy havas a terep… és még sorolhatnánk feladatait, jótékony tulajdonságait. Nem csoda, ha a túrázás hőskorszakának számító XIX.században is ez a ruhadarab volt az első, ahol komoly újításokat eszközöltek a gyártók és a felhasználók is.

Ha pedig gyakran túrázol, akkor érdemes egy kicsit előre gondolkodni és nem mindig a legolcsóbb, legkényelmesebb (pihe-puha, dizájnos) cipőt kiválasztani. Sok régi túrázó tudna mesélni a farmernadrágban és flanelingben megtett első túrákról, de abban biztosak lehetünk, hogy a profi bakancs már akkor sem hiányzott, hiányozhatott az eszköztárból.

De miért is nem jó egy sportcipő, vagy utcai cipő a túrázáshoz? Rövid a válasz: Mert nem arra tervezték. Nem annyira vízálló, vagy egyáltalán nem. Másképp tapad, jobban csúszik, nem tartja a bokát és a lábfejet egyenetlen talajon és ha súly van a hátadon. Persze itt nem a terepfutó cipőkről, vagy a korábban említett multisport cipőkről beszélünk. Számtalan baleset szól arról, hogy szereplője nem a megfelelően megválasztott cipőben indult útnak.

Amiben más egy bakancs…

Talp

Ránézésre is nagy különbséget láthatunk egy klasszikus bakancs és egy multisport cipő talpszerkezete között, azonban a lényeg nem kívül, hanem belül húzódik meg. Nagyobb igénybevételnek, erősebb kopásállósággal és kevésbé flexilbilisebb talppal tervezett modellekről beszélünk jelen esetben. Már a felhasználási terület is predesztinálja a talpszerkezet robosztusabb voltát. Nagyobb súllyal, hosszabb távon, akár extrémebb időjárási körülmények között is nekivághatunk a túrának, ha ebből a kategóriából választunk.

Ma már a legnagyobb, de a feltörekvő cégek is egyetértenek abban, hogy saját fejlesztésű, egyébként kiváló talpaik mellett, egyre több szegmensbe szánt cipőre kerül ún. VIBRAM talp.

Az Észak-Olaszországban található patinás cég Vitale Bramani olasz alpinistáról kapta nevét, aki 1936-ban először készített gumitalppal borított hegymászóbakancsot. Vállalkozása immár több, mint 70 éve csak speciális sport és túratalpakat készít (sziklamászó cipőktől, a magashegyi bakancsokon át a könnyű sportcipőkig). A műanyag és nyersgumi keverékéből előállított anyag természetesen sokféle lehet, kopásállósága és tapadása, az egyik legjobb minőségű talpanyaggá teszi. Természetesen a VIBRAM talp sem mindenható, aszfalton kevésbé kényelmes, nedves kövön, pedig azért el lehet hasalni ezzel is.

A rugalmasság és a keménység megfelelő arányának megtalálásához különböző rétegekből épül fel a talp, a VIBRAM, tehát nem csak egy anyag, hanem a talpszerkezet rendszere is.

A legtöbb nagy cég saját talpszerkezettel és anyagokkal is kísérletezik, a puhább, rugalmasabb talajfogás és a jó tapadást szem előtt tartva.

A kiválasztásnál nézzük jól meg a talp mintázatát is. Sokszor nem a legdesignosabb talp a legjobb. Ha emlékszünk nagyapánk régi bakancsának talpára akkor keressünk olyat. Az orr résznél lévő sima perem, sziklás terepen pontosabb lépést tesz lehetővé, az oldalsó téglalap alakú sejtek a dőlést szabályozzák, a középen, illetve a sarkon lévő kis csillag alakú bütykök, pedig jó talajfogást biztosítanak.

A felsőrész

A bakancs lélegzőképességének, vízállóságának és súlyának záloga a felsőrész összetétele és szerkezete. A bemutatott bakancsok és nagyjából a könnyű bakancsok felsőrészének mindegyike szintetikus textil (cordura, mesh) és bőr (valódi, vagy velúr, nubuck) ötvözete. Mivel a klasszikus bakancsok vízállóságát erős és egy darabból szabott bőrrel érik el, óhatatlan, hogy a több bőrdarabból és textiliából varrott bakancsok könnyűsége a vízállóságuk rovására menjen. Ezért kell ezeket a típusokat valamilyen belső vízhatlan, ámde szellőző réteggel kombinálni (Gore-tex, eVENT). Ma már egyre kevesebb a könnyű túrabakancsok között az olyan modell, amely ne rendelkezne valamilyen membránnal. Ez ugyan az árat is megnöveli, de a komfortértéke és felhasználhatósága így jelentősen megnő. Vannak ma már kifejezetten olyan membránok, melyeket lábbelikbe terveztek, az erős vízhatlanság mellett, sokkal jobban szellőznek.

A bőr felsőrész viselés közben gyorsan felveszi a tulajdonos lábformáját, a szintetikus anyagok azonban nem nyúlnak, ha patent a méret akkor nagyon jól tartanak. Tehát van előny és van hátránya is a különböző anyagoknak. A szintetikus anyagok ráadásul olcsóbbak és sokkal könnyebbek is, mint a bőr, bár nehezebb impregnálni őket. Egészséges az egyensúly, ha nagyjából fele-fele, az arány, vagy inkább egy kicsit a bőr javára billen a mérleg.

Bevásárlólista bakancs vásárlásakor

1. Nehéz dolog, de el kell döntened, hogy milyen terepen, milyen időjárási körülmények között és milyen gyakran kívánod használni a bakancsod. Egy jó túraboltban az eladó ilyenkor már tudja azt, a kínálattól függő 3-4 modellt amivel érdemes próbálkoznod. Meggondolandó azonban egy kicsit „előreszaladni” a választásban, ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy egy könnyű félmagas szárú bakancs, a természetjárás újabb és extrémebb élményeire vágyó túrázónak csak ideig óráig lesz megfelelő társa, ha bejön az élmény hamar egy keményebb, vagy tartósabb darabra esik a választás. Természetesen a választás nem csak igény, hanem pénztárca dolga is, de mint azt a bevezetőben leírtuk, a bakancs a legfontosabb túrafelszerelés, érdemes rá áldozni.

2. A felsőrész tekintetében a legfontosabb, hogy legyen az bőr, textil, vagy vegyes anyagokból készült, olyan modellt válassz amiben lehetőleg Gore-Tex vagy eVENT lélegző és vízálló membrán van.

3. Talp tekintetében már árnyaltabb a helyzet. Ha strapabíró, keményebb terepen is helytálló darabot szeretnél, akkor a sárga VIBRAM logot kell keresned, bár nem lesz nehéz dolgod, a legtöbb nagy cég ezzel a céggel készíti talpjainak többségét.

4. Próba közben győződj meg a következőkről. Lábadat sem elöl, sem oldalt nem szorítja semmi, kényelmesen elfér hosszában és keresztben is. Szükséges, hogy elől maradjon annyi hely, ahol a lábujjaid szabadon mozoghatnak és ha lejtmenetben előre is csúszik a lábad, akkor sem fogja nyomni a bakancs vége. Ez egy keményebb bakancsnál akár egy szám is lehet, de esetünkben lehet hogy elég a pont jó, vagy a fél számmal nagyobb méret. Erről csak próbával lehet meggyőződni. Lábujjaid mozoghatnak, sarkad viszont nem. Ha érzed, hogy a teljesen befűzött cipőben is mozog a lábad, akkor más modellt is próbálj fel. Ha a nyelv varrása nyom, az is kizáró tényező lehet.

5. Hosszában nem nyúlnak a cipők, keresztirányban inkább, egy bőr felsőrésszel készült darabnál biztosak lehetünk abban, hogy a bakancs fel fogja venni lábunk formáját. A szintetikus textilből készült felsőrészeknél ez kevésbé igaz, ott főleg a pontos illeszkedés és a kisebb súly miatt választják a gyártók ezt az anyagot.

6. Mindig olyan zoknival próbáld fel a bakancsot amilyennel hordani fogod. Vidd el magaddal saját zoknidat, vagy kérj próbazoknit.

7. A bakancsok vízállóságát a bőr külsőrészen és a vízálló membrán belsőn kívül az is fokozza, ha a nyelv egy anyagból készült a felsőrésszel, vagy legalábbis össze van varrva vele. Ez a megoldás csökkenti a bakancsba jutó törmelék, kavics mennyiségét is járás közben.

8. Hasznos lehet, ha a talp felett közvetlenül, a felsőrész alján körben, vagy csak elöl egy gumiból, vagy más erősebb, kopásállóbb anyagból egy perem fut körbe, ami megvédi lábadat és főleg a cipőt akkor, ha sziklás terepen kőbe rúgsz, vagy saras, pocsolyás terepen kelsz át.

9. Fontos a cipő fűzése is. Jobban fogja a lábat a cipő, ha hosszabban fűzhető és ha a boka alatt is van egy, a többi fűzőszem vonalából kiugró szem. Se nem túl keményre, se nem túl puhára fűzve, neked kell megtalálnod az egyensúlyt. A profibb cipőknél már van a nyelv felső részén egy bújtató, vagy fűzőszem, amivel a nyelv elfordulását akadályozhatod meg.

10. Fontos a bakancs jövőbeni ápolhatósága is. Ha egy bőrből készült felsőrésze van, akkor később, amikor a membrán elveszíti jótékony hatását, könnyebb lesz zsíros alapú szerekkel impregnálni, ha sok a varrás, akkor a vízhatlansága ezeknél a varrásoknál csökkenhet le először. Természetesen a bakancs színe is fontos az ápolhatóság szempontjából. Egy sötétebb példány kevésbé érzékeny a foltokra. Vannak ma már kiváló spray impregnálók, ezek egyenletesebb rétegben hordják föl az egyébként sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem színező hatóanyagukat.

Mielőtt útnak indulsz

A tapasztalat azt mutatja, hogy ahány láb, annyiféle történet szól az új bakancstulajdonosok réméről: a bakancsbetörésről. Egy könnyű modellel is lehetnek problémák, pláne, ha nem körültekintően lett megválasztva, persze sokkal kevesebb idő alatt lesz kezes bakancs, mint egy robosztusabb, keményebb full bőr darab. Alapszabály azonban hogy már a túraboltban tölts el hosszabb időt a próbával, ha pedig kiválasztottad leendő túratársadat, szánj időt arra, hogy egymáshoz szoktok, fokozatosan vezeted be őt is a természetjárás rejtelmeibe. Persze vannak olyanok is akik elsőre tudják hogy melyik darab lesz a tuti és a lábukat sem törte még föl bakancs. Nekik is szóló alapszabály azonban, hogy sose indulj el új bakancsban egy több napos túrára, hacsak nem akarod régi bakancsodat is magaddal vinni, vagy edzőcipőben a túra felénél lebotorkálni a hegyről. Szánj rá legalább 2-3 rövid túrát és meglátod, a nagy kaland alatt már biztosan számíthatsz rá.

Kiegészítők, praktikus tanácsok:

Zokni:

Talán nem érdemtelen ezen a helyen szólni arról, hogy egy jó bakancs is szolgálhat kellemetlen élményekkel, ha nem megfelelő zoknival hordjuk. Egy vékonyabb zokni nem véd olyan jól a dörzsölés ellen és akár hideg is lehet hűvösebb időben, egy vastagabb zokni viszont nyomhat, és bele is fülledhetünk hosszú távon. Azonban nem is a zokni vastagsága, hanem az anyaga az, amire figyelnünk kell. Egy pamut zokni sokkal tovább tartja meg a kicsapódó nedvességet és tartja huzamosabb ideig nedvesen a lábat, mint egy szintetikus, vagy gyapjú és szintetikus szálakkal kevert zokni. A bakancsban maradó nedvesség aztán felpuhítja a bőrt és így már sokkal könnyebben kidörzsölődik, mint szárazon. Ezekbe a kevert szálas zoknikba is ugyanúgy bele lehet izzadni, de sokkal gyorsabban megszáradnak, mint pamut társaik. Nem beszélve arról, hogy kevesebb varrással készülnek, így az elvarrások sem dörzsölnek, sőt a megfelelő helyeken (boka, lábujjak, talp) az igénybevételnek megfelelő vastagságúra szövik és keverik több, vagy kevesebb technikai anyaggal. Próbáljuk ki.

Ápolás, impregnálás:

Ha bakancsunkat szeretnénk jókarban tartani, megőrizni a membrán lélegző és vízhatlan képességét, a bőr rugalmasságát, akkor rendszeresen ápolnunk kell.

A hazai középhegységeink agyagos földje sokkal jobban szárítja a bőrt, mint a környező országok barna erdőtalaja, vagy a sziklás terepek sovány talaja, ugyanis az agyag addig vonja el a bőrből a nedvességet, amíg rajta van. Érdemes tehát a túra után minél előbb puha kefével lekefélni, majd a felesleget vizes ronggyal, szivaccsal lemosni. A bőr bakancsokra attól függően, hogy velúr, hasított bőr, vagy hagyományos bőr, különböző ápolószerek léteznek, azonban ha vízálló, lélegző membránnal ellátott bakancsunk van, akkor összetettebb figyelmet kell szentelnünk rá.

Cipőnk lélegzőképessége kétféleképpen károsodhat:

1. Függhet az anyag eredeti hibájától, vagy a gyártás során keletkezett hibától.

2. Illetve mi saját magunk is kárt okozhatunk benne, ha szakszerűtlenül kezeljük.

Sajnos az utóbbi elég gyakran előfordul, hiszen a használat és az ápolásról szóló pontos információ hiánya, vagy a félretájékoztatás a cipőn fejti ki káros hatását, az pedig nem mindig van jó hatással a cipő lélegzőképességére.

Alapvetően abból kell kiindulni, hogy a bőr egy szerves anyag, amit elválasztottunk természetes helyétől, megfosztottuk víz és ásványi anyag utánpótlásától. Természetesen már nem egy élő szövet, de a bomlását, pusztulását lelassíthatjuk, puhaságát, rugalmasságát megtarthatjuk a megfelelő ápolószerek használatával.

Ezt egy jól megválasztott impregnáló és ápolószerrel tehetjük legjobban, mely a vizet és a piszkot távol tartja a bőrtől. A bakancsok, cipők bőre, legyen az bármilyen egy ideális állapotban (cserzéssel, kikészítéssel) várja a felhasználót, ezt az ideális állapotot kell nekünk fenntartani minél tovább.

A bakancs bőre számtalan alkalommal találkozik különböző halmazállapotú vízzel, illetve a vízben oldott anyagokkal, amik végül a bőrbe szivárognak, ott pedig kioldhatják a bőr értékes oldható alapanyagait, amik a puhaságról és a rugalmasságról gondoskodnak.

A membránok szempontjából jelen esetben az a fontos, hogy egy rosszul ápolt, rugalmatlanná, kiszáradttá vált bőr könnyebben átengedi a vizet és abban a pillanatban már a védekezőképességben egyébként is jóval a bőr alatt lévő membránt éri a víz és a benne oldott káros anyagok káros hatása. A bőr ezután tovább tömörödik, szakad, eltömődik, így a lélegzőképessége is töredéke lesz a korábbinak.

Szárítás, impregnálás

Tiszta bakancsunkat, főleg ha membránnal bélelt csak nagyon ritkán kenjük viaszos alapú impregnáló vagy ápolószerrel, hiszen ezek nem csak bakancsunkat színezik el, hanem a membrán és a bőr pórusait is.

Az viszont igaz, hogy ma már kiváló méhviasz alapú ápoló és impregnálószerek vannak akár membránnal ellátott bakancsokra is, azonban ezeket inkább csak full bőr darabokra ajánlanám.

A fejlődés a fluorkarbon alapú, impregnálószerek felé visz, itt sok újítás történt az utóbbi időben, az impregnálószerek egyszerre ápolnak és impregnálnak, sőt a színes bőrökből varrt bakancsunk színe sem sínyli meg a kezelést. A még vizes bőrre fújva, néhány órán belül felszívódnak és 24 órán belül ki is fejtik hatásukat.

A szárítás még vészhelyzetben se történjen tűz, sugárzó hő közelében, hiszen ami a mi bőrünknek kellemetlen, az az élettelen bőrnek is az, hiszen az még kevésbé tudja pótolni a gyors párolgás során elveszett anyagokat. A túrán szárítsuk bakancsunkat a lábunkon, cserélgetve a száraz zoknit, vagy tömjük ki papírral és rakjuk ki a napra. Otthon pedig hagyjuk, hogy szobahőmérsékleten száradjon ki a bakancs.

Tárolás:

Talán van olyan fontos, mint az ápolás. Soha ne tároljuk bakancsunkat, rosszul szellőztetett helyen, nylonzsákban, pincében. Két használat között legjobb saját papírdobozában, papírral kitömve, állítva. Tartsuk távol az olajos szennyeződéstől, trágyalétől, mert ezek is károsítják a bőrt.

Ha a túrán megbecsüljük, mint fontos felszerelést, akkor legyen megbecsült helye két túra között is. 

Isi voltam