Szülinapi kis kör

Unokahúgomnak születésnapja volt novemberben, és mint kezdő, de egyre lelkesebb turista palánta arra jutott, hogy a szülinapi zsúr unalmas forgatókönyve helyett barátait a természet lágy ölére invitálja ezen a jeles napon.

A 6-8 éves, többségében lány társaságot nekem kellett túravezetnem, így jött az ötlet, hogy egy jól megközelíthető, turistaházzal rendelkező pontról egy néhány kilométeres kis kört jelöljek ki a túra helyszínéül.

Így esett a választás a Dobogókő - Márton-rét - Zsivány-sziklák - Dobogókő ösvényre.

A szokásostól eltérően ezúttal nem a Visegrádi-hegység sokak által jól ismert geológiai székfoglalóját meséltem el nekik, hanem Mészkő-király és Vulkán-király örök harcát, valamint a két királyi sarj szerelmének történetét. A túra végén a Zsivány-szikláknál be is tekintettünk Vulkán-király hatalmas palotáinak romjai közé.

Ezen kívül, volt még sorverseny, szavalóverseny, fogócska és sok-sok édesség.

Utólag is Isten éltessen Borika!

Isi voltam.

Hősök, 5432. rész

Jó pár évvel ezelőtt túrát szerveztünk egy napra a Rám-szakadékba, valamikor egy szépnek tervezett tavaszi napra. Hóhó… Rám-szakadék. Ez mindenkinek mond valamit, tódultak is a népek. Két nappal a túra előtt már 20 fő körül volt a jelentkezők száma. Aztán bejött a rossz idő. Hűvös és esős. Olyan mint most. El is kezdtek szépen telefonálgatni néhányan, hogy dolguk van, megbetegedtek, meg hogy esni fog miisminekmegyünk… stb. A túra reggelére már biztosan tudtuk, hogy max. tízen jönnek el velünk kirándulni egyet. A buszmegállóban egy ismerős ember sem volt, de az esztergomi busz, szokás szerint tele volt. Gondoltuk, majd a dömösi kocsma előtt elválik az ocsú a búzától és kiderül, ki is jön velünk. No a lényeg. Három szép szál túravezető egyedül túrázott egy jót a Rám-szakadékban.

Miért is mondom ezt el? Azt érzem, hogy valami megváltozott.


A legutóbbi hétvégére ismét túrát szerveztem, ahová kb. 12 ember jelentkezett előre. Persze mindig vannak, akik csak utólag döntik el hogy eljönnek és vannak a notorius „nemjelentkezők”, vagy éppen azok akikre úgyis lehet számítani. De hát az idő éppen olyan volt, mint az ominózus Rám-szakadékba szervezett túra napján. Esős és hideg. De mecsoda különbség… Senki nem mondta le!!! Sőt. 17-en indultunk el Leányfaluról. Igen. Ők a Hősök, akik a zuhogó eső ellenére (talán bízvást állíthatom) igen is jól tették, hogy eljöttek, mert túrázni jó, minden szerdán szombaton és minden más egyéb napon. De ugye ezt nem kell magyarázni? Le a kalappal előttük. Nagyon jó kis csapat jött össze.

A csoportképet Roli (Ki más?) készítette, a többit én. Roli legközelebb Te állsz középen. :-)

Útvonal: Leányfalu – Rekettyés-tó – Álló-rét – Vörös-kő – Leányfalu - Cukrászda
Táv: 10 km

Isi voltam.

Ősz a hegyekben

Nem tudok ilyenkor nem szentimentalista lenni. De nem is kell. Szép az ami érdek nélkül tetszik. Amikor járom az erdőt mindig az adott évszak a legszebb. Legyen novemberi ködös, nyirkos, tavaszi napsütötte zsengezöld, vagy szép ősz, aranyló.
Mint amilyen még most, itt a közeli hegyekben mindenszentek napján volt.



Isi voltam. Khm. Saját képeimmel. Gainsborough után szabadon.

Mi ha nem Schneeberg?

10.9.8.7.6.5.4.3.2.1.... Ősz. Tél. No mi valahol 2 táján úgy döntöttünk Ricsi barátommal, hogy a nagybetűs TÉL beállta előtt kinézünk még valami szép őszi hangulatú túrát a közeli sógóroknál.
Mivel csak ketten voltunk válogathattunk a lehetőségek között. Rax? Hm? Inkább majd egy jó kis hótalpas. Hohe wand? Ipari ferratázni ott a nyár. Ötscher? Hát talán kicsit messze van. No. Akkor mi ha nem a Schneeberg?

Ricsi csúcsra akart menni, én ülni akartam egy csúcson és megmondom őszintén mé csak egyszer jártam a bécsiek házihegyén, oly sok magyar honfitársunk első nagy kalandjának számító kedvelt Schneeberg tetején. Igaz Ricsi barátom már vagy nyolcszor, de ettől nemesedik a lélek.
No persze szép időt jósoltak vasárnapra így senkinek nem kellett a buzdítás, bár a korai indulás azért egyre jobban nehezünkre esik.

Mire Parndorfhoz értünk dörzsöltük a markunkat. Sehol egy felhő, Kismarton után pompásan sejlettek fel a "Hóhegy" vonulatai.
A Losenheim-i Salamander ülőlift alsó állomásán hagytuk autónkat, innen kis mechanikus segítséggel 1200 méterig vitettük fenekünket. A nap egyik legszebb élménye volt. Ébredő völgy, szikrázó sziklafal, melengető napsugarak és egy szép nap reménye. Végül is ezért jöttünk.


A kiválasztott útvonal a Fadensteig volt. Az Edelweiss hütte felett induló sárga jelzésen eleinte erdőben, majd a csupasz északi sziklafal alatt vezetett utunk. Sógorék is díjazták a jó időt. Jó sokan voltunk a hegyen. A platót elérve pár centis friss hóban nyomtuk tovább. Többen már lefelé igyekeztek, volt olyan aki rövid nadrágban, pólóban tört a csúcs felé. Mi úgy dél körül értünk a Fischerhütte elé.
Fentről gyönyörű panoráma tárult elénk. Tiszta idő volt. Semmeringtől az Ötscher-ig minden látszott és a távolban minden havas volt. Bezony... itt a tél.


Szia Schneeberg! Legközelebb már hótalppal jövünk!

Isi voltam. Ricsi képeivel.