Stelvio NP, Olaszország - A nyár nagy kalandja 1. nap

Amikor az ember túrázásra adja fejét, sohasem gondol bele, hogy évek múlva éppen hol fogja tölteni a nyári szezont. Persze tudja, hogy a Csóványosra fel fog menni. A Tengerszem csúcsról is le kell nézni valamikor és hát persze a Rax, a Glockner meg a Mont Blanc. Aztán mindig jönnek a haverok a maguk ötleteivel és miért is ne, végül is a jó társaság alapvetően fontos, aztán jövőre meg majd ők jönnek velem, oda ahová én szeretnék menni.

Azonban haverok jönnek mennek, a cél viszont marad.

Jó pár éve egy ismét esősre sikeredett Dolomitok túra, zivataros sokadik napján jött a mentő ötlet, hogy zúzzunk le a Garda-tóra végül is nyaralni jöttünk vagy mi. Ahogy döngettünk Bolzano felé délre, úgy tűntek el a felhők és adták át helyüket a mediterrán napnak és mi élveztük, és mi boldogok voltunk. A terv azonban az volt, hogy magashegyen kellene ledarálni a megmaradt kis összespórolt szabadságunk hátralévő napjait. Ricsi ekkor előkapta a jó öreg Sombardier könyvet és rábökött a közeli Brenta csoportra. Nem kellett kétszer mondani, hajnalban már Madonna di Campiglio-ból felvonóztunk a Passo Groste felé. (A fotót Ricsi barátom készítette)

..és akkor ott fenn megláttam azt amit nem kellett volna. Friss hóval fedett háromezres hegyek nyugat felé ameddig a szem ellát. Csipkézett gránitormok, hatalmas gleccserek, völgyek, hegyek, ormok, a horizontba olvadó kéklő magaslatok. Nem, a Brenta sem hagyott hidegen, azóta is visszavágyom oda, de talán maradt még bennem valami a kalandvágyó ősmagyarok vágyakozásából a terra incogniták iránt. Aztán évekig csak képeket nézegettem, más túrákon csiszolódtam és akinek csak tehettem elmeséltem mit láttam és hová készülök, vagy hallgattam ha valaki már járt azon a vidéken. Persze ilyen nem sok volt.
Aztán egy szép áprilisi hétvégén Gabi bácsival bandukoltunk lefelé Regécre a Nagy-Péter mennykőről és előjöttek a nyári tervek. No nekem sem kellett több.
Gábor persze semmi jót nem akar elrontani így a rövid kis előadásom után azon vettük magunkat észre, hogy térképeket csereberélgetünk, én pedig vadul bújni kezdtem a webet, épkézláb útvonalak után.
Aztán eljött 2009. július 20-a. Derrick bőszen nyelte a csomagokat, Gábor cuccaival is kényelmesen elfértünk. Hatkor már búcsúztunk a budaörsi hegyektől.
Útvonalunk: Bécs - Salzburg - Kufstein - Innsbruck - Bolzano, majd nyugatra a Val di Sole felé.
Nem vittük túlzásba, szép kényelmes tempóban délután hatkor értünk a Peio völgy bejáratánál fekvő Ossana településre, ahol elhelyezkedtünk kényelmes kempingünkbe.
Nagyon be voltunk sózva....